„Jehova áldja meg a földjét+

az ég legjavával,

harmattal és lentről feltörő vizekkel,+

14 a nap érlelte termés javával,

minden hónap termésének javával,+

15 az ősi hegyek* javával,+

a maradandó dombok javával,

16 a földnek és minden termésének a javával,+

és annak elismerésével, aki a tövisbokorban lakott.+

Szálljon mindez József fejére,

a testvérei közül kiválasztottnak feje tetejére.+

17 Pompás, mint az elsőszülött bika,

szarvai a vadbikának* szarvai.

A népeket azzal taszítja* majd,

mindannyiukat a föld széléig.

Ők Efraim tízezrei,+

és Manassé ezrei.”