16 Dávid király akkor bement Jehova elé, leült, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, Jehova Isten? És mi az én családom, hogy eljuttattál idáig?+ 17 És mintha ez nem lenne elég, ó, Isten, még a távoli jövőre nézve is szólsz a te szolgád házáról,+ és úgy tekintesz rám, mint akit még inkább fel kell magasztalni,* ó, Jehova Isten! 18 Mit is mondhatna még neked a szolgád, Dávid az engem ért megtiszteltetésről, amikor olyan jól ismered a szolgádat!+ 19 Ó, Jehova! A te szolgádért és az akaratoddal összhangban* tetted mindezeket a nagy dolgokat, feltárva nagyságodat.+ 20 Ó, Jehova! Nincs hozzád hasonló,+ és nincs Isten rajtad kívül.+ Mindaz, amit hallottunk, csak megerősíti ezt. 21 Melyik nemzet olyan a földön, mint a te néped, Izrael?+ Az igaz Isten elment, és megváltotta őket mint népét.+ Nevet szereztél magadnak nagy és csodálatot keltő tetteiddel,+ nemzeteket űzve el a néped elől,+ amelyet megváltottál Egyiptomból. 22 Népeddé tetted Izraelt, a te népedet örökre.+ És te, ó, Jehova, te lettél Istenük!+