11 Ezt mondja Jehova: »Saját házadból hozok bajt rád.+ Szemed láttára veszem el feleségeidet, és adom őket más férfinak*,+ és ő fényes nappal* fekszik le a feleségeiddel+.

14 Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Gyertek, fussunk,+ különben egyikünk sem menekül meg Absolontól! Igyekezzetek, nehogy utolérjen bennünket, pusztulást hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!+”

12 Aztán rátámadunk, bárhol legyen is, és ellepjük azt a területet, mint ahogy a harmat ellepi a földet. És egyikük sem marad életben; sem ő, sem a vele levő emberek.