14 Akkor fogta Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, ráütött a vízre, és ezt mondta: „Hol van Jehova, Illés Istene?” Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átkelt.+

20 Ő ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót.” Odavitték hát neki. 21 Azzal kiment a víz forrásához, sót dobott bele,+ és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Egészségessé teszem ezt a vizet. Nem okoz többé halált vagy terméketlenséget*.«”

17 Mert ezt mondja Jehova: ’Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a völgy vízzel.+ Inni fogtok belőle ti is, meg a háziállataitok, és más állataitok is.’«

4 Aztán menj, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött. Töltsd tele ezeket az edényeket, majd rakd félre őket.”

7 Elment hát az asszony, és elmondta az igaz Isten emberének, mire az így szólt: „Menj, add el az olajat, és fizesd vissza az adósságodat. Te és a fiaid pedig meg tudtok élni abból, ami marad.”

5 Amint az egyik éppen vágta ki a fát, a fejsze feje beleesett a vízbe. Az felkiáltott: „Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!” 6 Az igaz Isten embere így szólt: „Hová esett?” Erre megmutatta neki a helyet. Ő akkor levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze feje úszni kezdett. 7 Így szólt: „Emeld ki.” Erre az kinyújtotta a kezét, és kivette.

7 Elizeus ekkor így szólt: „Figyeljetek Jehova szavára. Ezt mondja Jehova: »Holnap ilyenkor egy szea* finomliszt egy sekelt* ér, és két szea árpa is egy sekelt ér majd Szamária kapujában*.«”+