28 Tanácskozás után a király készített két aranyborjút,+ és így szólt a néphez: „Túl megterhelő nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened, ó, Izrael, aki felhozott téged Egyiptom földjéről!”+ 29 Akkor az egyiket Bételben+ állította fel, a másikat pedig Dánban+ helyezte el. 30 Emiatt bűnt követtek el,+ és a nép egészen Dánig elment, hogy imádja az egyiket.

25 Még soha senki nem volt olyan, mint Aháb,+ aki annyira eltökélt volt abban,* hogy azt tegye, amit Jehova rossznak tart, és mindezt a felesége, Jezabel ösztönzésére.+ 26 A lehető legutálatosabban cselekedett azzal, hogy az undorító bálványok* után járt, pontosan úgy, ahogy az amoriták tették, akiket Jehova kiűzött az izraeliták elől.+«”