4 Még azon az éjszakán Jehova így szólt Nátánhoz: 5 „Menj, és mondd meg a szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Te építenél nekem házat, hogy ott lakjam?+ 6 Hiszen nem laktam én házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael népét Egyiptomból, mind a mai napig,+ hanem sátorban és hajlékban+ vándoroltam*. 7 Mindaz idő alatt, amíg az izraelitákkal* mentem, vajon mondtam-e egy szóval is Izrael bármelyik törzsfőjének, akit népem, Izrael terelgetésére jelöltem ki: „Miért nem építettetek nekem házat cédrusból?”’«

17 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.+ 18 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben. 19 Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled* származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.«+

7 Dávid így szólt a fiához, Salamonhoz: „Szívem vágya volt, hogy házat építsek Jehova Istenem nevének a tiszteletére,+ 8 de Jehova így szólt hozzám: »Sok vért ontottál, és nagy háborúkat vívtál. Nem fogsz házat építeni a nevem tiszteletére,+ mert rengeteg vért ontottál a földre színem előtt.