15 Jehova, ősapáik Istene folyton figyelmeztette őket a követei által, újra meg újra, mert könyörületet érzett népe és lakhelye iránt. 16 Ők azonban folyamatosan csak gúnyt űztek az igaz Isten követeiből,+ megvetették szavait,+ és csúfolták prófétáit,+ egészen addig, hogy már nem volt remény a gyógyulásra. Jehova haragja aztán lesújtott rájuk.+

33 Bármin kellett is keresztülmennünk, te igazságos és hű voltál. Mi voltunk azok, akik gonoszul cselekedtünk.+

7 Tied, ó, Jehova az igazságosság, de miénk a szégyen*, ahogy a mai napon is van. Miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakosaié, és mindazoké Izrael népéből, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahova szétszórtad őket, mivel hűtlenek voltak hozzád.+

16 Ó, Jehova, aki mindig igazságosan cselekszel,+ kérlek, ne haragudj és ne légy dühös tovább a városodra, Jeruzsálemre, a te szent hegyedre! Hiszen bűneink és ősapáink vétkei miatt mindazok, akik körülöttünk vannak, gyalázzák Jeruzsálemet és a te népedet.+