9 „Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”+ 10 Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”+

8 Egy nap Elizeus Sunemba+ ment, ahol volt egy előkelő asszony, és ez marasztalta őt, hogy egyen nála.+ Így aztán valahányszor arra járt, megállt ott enni.

13 Azután így szólt Géházihoz: „Kérlek, mondd meg neki: »Sokat fáradoztál értünk.+ Mit tehetnék érted?+ Beszéljek a királlyal+ vagy a hadsereg vezérével az érdekedben?«” De az asszony így felelt: „Biztonságban élek én a népem között.” 14 Így hát Elizeus ezt kérdezte: „Akkor mit lehetne tenni érte?” Géházi így válaszolt: „Nos, fia nincsen neki,+ és a férje már öreg.” 15 Erre rögtön ezt mondta: „Hívd ide!” Odahívta hát, és az asszony megállt a bejáratnál. 16 Akkor Elizeus így szólt: „Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz dajkálni.”+ De az asszony ezt mondta: „Uram, igaz Isten embere! Ne áltasd a szolgálólányodat hiú reményekkel!”

17 Az asszony azonban teherbe esett, és a következő év ugyanezen időszakában fiút szült, úgy, ahogy Elizeus megmondta neki.