45 Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.+ 46 Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.+ 47 Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+ 48 Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején* feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni* mellettük. 49 Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!” És felkiáltottak. 50 Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 51 Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen végképp elámultak, 52 mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket.