17 Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne.+ 18 Amikor csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti az erejét. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 19 Erre ő ezt mondta nekik: „Ó, hitetlen nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”+ 20 Így hát odavitték hozzá a fiút. De amikor a szellem meglátta Jézust, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája. 21 Majd Jézus megkérdezte az apát: „Mióta van ez vele?” Az ezt mondta: „Kisgyermekkora óta. 22 Gyakran belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” 23 Jézus ezt mondta neki: „Miért mondod azt, hogy »ha tudsz«? Minden lehetséges annak, aki hisz.+” 24 A gyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!”+

25 Amikor Jézus észrevette, hogy sokan sietnek oda hozzájuk, rászólt a tisztátalan szellemre: „Te némaságot és siketséget okozó szellem! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!”+ 26 Erre az felkiáltva és sok rángást hozva a fiúra, kiment belőle. A gyermek pedig halottnak tűnt, úgyhogy a legtöbb ember ezt mondta: „Meghalt!” 27 Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt. 28 Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”+ 29 Ő így szólt hozzájuk: „Ez a fajta csak az imádkozásra megy ki.”