30 Kornéliusz erre így szólt: „Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában* a házamban imádkoztam, amikor hirtelen ott állt előttem egy férfi fénylő ruhában, 31 és ezt mondta: »Kornéliusz! Isten meghallgatta az imádat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid. 32 Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simonnak, a tímárnak a házában szállt meg a tenger mellett.+« 33 Rögtön el is küldtem érted valakit, és kedves tőled, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit Jehova* megparancsolt neked, hogy elmondd.”