Ézsaiás
64 Bárcsak széthasítottad volna az eget, és lejöttél volna,
úgy, hogy a hegyek is megrázkódjanak miattad,
2 mint ahogy a tűz a rőzsét lángra lobbantja,
és a tűz a vizet felforralja!
Akkor megismerték volna ellenségeid a nevedet,
és remegtek volna miattad a nemzetek!
3 Amikor félelmet keltő dolgokat tettél, amelyeket remélni sem mertünk,+
lejöttél, és megremegtek miattad a hegyek.+
4 Régtől fogva senki sem hallotta, senki sem ismerte fel,
és egyetlen szem sem látta, hogy volna olyan Isten rajtad kívül,
5 Szívesen fogadod azokat, akik örömmel teszik azt, ami helyes,+
akik nem felejtenek el téged, és az útjaidon járnak.
Haragudtál ránk, mivel folyton vétkeztünk.+
Hosszú ideig volt ez így.
Most vajon megérdemeljük, hogy megmentsenek minket?
6 Olyanok lettünk valamennyien, mint aki tisztátalan,
és minden igazságos tettünk olyan, mint a havivérzéses rongy+.
Mind elhervadunk, akár a levelek,
és vétkeink elsodornak minket, miként a szél.
7 Senki sincs, aki dicsőítené a nevedet,
senki sem igyekszik beléd kapaszkodni,
mert elrejtetted előlünk arcodat,+
8 Most pedig, ó, Jehova, te vagy az Atyánk!+
9 Ne legyél nagyon dühös ránk, ó, Jehova,+
és ne tartsd észben örökké a vétkünket!
Nézz ránk, kérünk, mert mindannyian a népedhez tartozunk.
10 Szent városaid pusztává lettek.
Sion puszta lett,
Jeruzsálem pusztaság.+
11 Szent és dicsőséges* házunk*,
ahol dicsértek téged ősapáink,
a tűz martalékává lett,+
és mindaz, amit szerettünk, romokban hever.
12 Vajon ezek láttán is visszafogod magad, ó, Jehova?
Hallgatni fogsz, és hagyod, hogy ennyire nyomorgassanak bennünket?+