1Tesszalonika

3 Ezért, amikor már nem bírtuk tovább, azt gondoltuk, az a legjobb, ha egyedül maradunk Athénban+, 2 és elküldtük Timóteuszt+, a testvérünket, Isten szolgáját,* aki a Krisztusról szóló jó hírt hirdeti, hogy megszilárdítson* és megvigasztaljon benneteket, és így megerősödjön a hitetek, 3 hogy senki ne inogjon meg* ezek miatt a nyomorúságok miatt. Mert ti is tisztában vagytok vele, hogy nem tudjuk elkerülni, hogy ilyen szenvedéseket éljünk át*.+ 4 Mert amikor nálatok voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy nyomorúságot kell átélnünk, és pontosan ez történt, amiről ti is tudtok.+ 5 Ezért amikor már nem bírtam tovább, elküldtem valakit, hogy megtudjam, hűségesek vagytok-e,+ mivel előfordulhat, hogy a kísértő+ valahogy megkísértett titeket, és hiába fáradoztunk.

6 De Timóteusz épp most jött meg tőletek,+ és elmondta nekünk a jó hírt, hogy hűségesek vagytok, és szeretet van bennetek, illetve hogy mindig szívesen gondoltok ránk, és nagyon szeretnétek látni minket, ahogy mi is titeket. 7 Ezért, testvérek, bár nehézséget* és nyomorúságot élünk át, megvigasztalódtunk miattatok és a hűségetek miatt.+ 8 Mert ha ti szilárdan kiálltok az Úr mellett, mi új erőre kapunk*. 9 Hogyan köszönhetjük meg Istennek, hogy ilyen nagy örömet szereztetek nekünk? 10 Amennyire csak tőlünk telik, éjjel-nappal azért könyörgünk, hogy személyesen találkozhassunk veletek,* és erősíthessük a hiteteket, ahol szükség van rá.+

11 Bárcsak lehetővé tenné Istenünk, a mi Atyánk, és Jézus, a mi Urunk, hogy eljussunk hozzátok! 12 Ezenkívül segítsen nektek az Úr, hogy nagyon, sőt egyre jobban szeressétek egymást,+ és mindenki mást is, ahogy mi is szeretünk benneteket, 13 hogy így Jézus, a mi Urunk,+ amikor jelen lesz az összes szentjével, megerősítse a szíveteket, és feddhetetlenné és szentté tegyen titeket a mi Istenünk és Atyánk előtt.+