2Sámuel

18 Dávid akkor megszámolta a vele levő férfiakat, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat nevezett ki föléjük.+ 2 Aztán a férfiak egyharmadát Joáb+ parancsnoksága* alá, egyharmadát Abisainak+, Céruja+ fiának, Joáb testvérének a parancsnoksága alá, egyharmadát pedig a gáti Ittai+ parancsnoksága alá helyezte. A király akkor így szólt a férfiakhoz: „Én is kivonulok veletek.” 3 Ők azonban ezt mondták: „Ne vonulj ki,+ mert még ha mi elmenekülünk is, nem számít nekik*; és még ha az embereink fele meghal is, nem számít nekik. De te annyit érsz, mint 10 000 közülünk.+ Ezért jobb volna, ha a városból küldenél segítséget nekünk.” 4 A király ezt mondta nekik: „Azt teszem, amit jónak láttok.” Megállt tehát a városkapu mellett, és a férfiak kivonultak százasával és ezresével. 5 A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen a fiammal, Absolonnal.”+ Az összes férfi hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérének Absolonra nézve.

6 A férfiak tehát kivonultak a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében+ került sor az ütközetre. 7 Izrael népe+ vereséget szenvedett Dávid szolgáitól,+ és nagy öldöklés volt azon a napon: 20 000 ember veszett oda. 8 A harc az egész vidékre kiterjedt. És többen voltak azok, akik az erdőben rájuk leselkedő veszélyek miatt haltak meg, mint azok, akik kard által haltak meg azon a napon.

9 Absolon végül szembe találta magát Dávid szolgáival. Öszvéren menekült, és amikor az öszvér egy nagy fa sűrű ágai alá jutott, Absolon haja beleakadt a nagy fa ágaiba, és ő ott lógott a levegőben*, miután az öszvér elment alóla. 10 Akkor észrevette őt valaki, és szólt Joábnak+: „Láttam, hogy Absolon egy nagy fán függ.” 11 Joáb erre ezt felelte a férfinak, aki szólt neki: „Hát ha láttad, miért nem ölted meg ott helyben? Akkor most örömmel adtam volna neked 10 ezüstöt és egy övet.” 12 A férfi azonban ezt mondta Joábnak: „Még ha 1000 ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Mert a fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak: »Ügyeljetek arra, hogy senki se bántsa a fiamat, Absolont!«+ 13 Ha engedetlen lettem volna, és elvettem volna az életét,* az nem maradt volna rejtve a király előtt, és te nem védtél volna meg.” 14 Joáb erre így szólt: „Mit vesztegessem itt rád az időmet?” Azzal fogott három nyilat*, odament Absolonhoz, és beledöfte őket a szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között. 15 Akkor odajött Joáb tíz fegyverhordozója, lesújtottak Absolonra, és megölték+. 16 Joáb ekkor megfújta a kürtöt, és a férfiak visszatértek Izrael üldözéséből; Joáb ezzel megállította a népet. 17 Fogták Absolont, bedobták az erdőben egy nagy verembe, és egy nagy rakás követ hordtak rá+. És egész Izrael elmenekült a maga otthonába.

18 Mármost Absolon, amikor még élt, állíttatott magának egy oszlopot a Király völgyében+, mert ezt mondta: „Nincsen fiam, aki fenntartaná a nevemet.”+ Így hát magáról nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.

19 Ahimaác,+ Cádók fia pedig így szólt: „Kérlek, hadd fussak el, hogy hírt vigyek a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott+ neki azzal, hogy megszabadította őt az ellenségeitől.” 20 De Joáb ezt mondta neki: „Szó sem lehet róla! Máskor vihetsz neki hírt, de ma nem, mert a király fia halt meg.”+ 21 Joáb akkor így szólt egy kusitához+: „Menj, jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és elfutott. 22 Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz: „Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után!” Joáb azonban ezt mondta: „Miért futnál, fiam, mikor nincs olyan hír, amit te mondhatnál el?” 23 Ő mégis így szólt: „Bárhogy legyen is, hadd fussak!” Erre Joáb ezt mondta neki: „Hát fuss!” Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.

24 Dávid éppen a két városkapu+ között üldögélt. Az őrszem+ felment a falban levő kapu tetejére, körbenézett, és látta, hogy egy ember egyedül fut. 25 Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta: „Ha egyedül van, híreket hoz.” Ahogy pedig az egyre közelebb ért, 26 az őrszem észrevette, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek: „Nézd csak, egy másik ember! Ez is egyedül fut.” A király erre így szólt: „Az is hírt hoz.” 27 Az őrszem ezt mondta: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác+.” A király erre így szólt: „Ő jó ember, és jó hírt hoz.” 28 Ahimaác aztán így kiáltott a királynak: „Minden rendben!” Arcra borult a király előtt, majd ezt mondta: „Dicsőség Jehovának,+ a te Istenednek, aki kiszolgáltatta az én uramnak, a királynak azokat az embereket, akik fellázadtak* ellened!”

29 A király azonban így szólt: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” Ahimaác erre ezt mondta: „Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és engem*, de nem tudtam, mi az.”+ 30 A király erre így szólt: „Lépj odébb, és állj meg itt.” Akkor odébb lépett, és ott megállt.

31 Aztán megérkezett a kusita,+ és ezt mondta: „Ezt a hírt hoztam, uramnak, a királynak: Jehova ma igazságot szolgáltatott neked azzal, hogy megszabadított azoktól, akik fellázadtak ellened.+” 32 De a király ezt kérdezte a kusitától: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” A kusita így szólt: „Úgy járjon uramnak, a királynak minden ellensége, és mindazok, akik fellázadtak ellened, hogy ártsanak neked, mint az az ifjú!”+

33 A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, sírt, és miközben ment, ezt mondogatta: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!”+