Példabeszédek
1 Salamonnak, Dávid fiának,+ Izrael királyának a példabeszédei.+
2 Azért íródtak, hogy az ember bölccsé+ váljon, és megszívlelje a fegyelmezést;
megértse a bölcs mondásokat;
3 elfogadja a fegyelmezést+, melyből éleslátás,
igazságosság+, jó ítélőképesség+ és becsületesség származik;
4 a tapasztalatlanokat eszessé+ tegye;
a fiatalnak pedig ismeretet adjon, és fejlessze a gondolkodóképességét.+
5 A bölcs figyel, és gyarapítja tudását.+
Az értelmes ember megfogadja a bölcs útmutatást*,+
6 hogy megértse a példabeszédet, a fejtörőt*,
a bölcsek szavait és rejtvényeit.+
7 Az ismeret azzal kezdődik, hogy mélységesen tiszteljük* Jehovát.+
Csak a bolondok vetik meg a bölcsességet és a fegyelmezést.+
10 Fiam, ha a bűnösök megpróbálnak rosszra csábítani, ne engedj nekik!+
11 Talán ezt mondják: „Gyere velünk!
Álljunk lesben, hogy vért ontsunk!
Elrejtőzünk, és várjuk az ártatlan áldozatokat.
12 Elnyeljük őket elevenen, mint a sír*,
mindenestől, mint a verembe szállókat.
13 Szerezzük meg minden értékes kincsüket!
Megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
15 Fiam, ne kövesd őket!
Ne lépj az ösvényükre,+
16 mert futnak*, hogy gonosz dolgokat tegyenek,
és sietnek, hogy vért ontsanak.+
17 Teljesen hiábavaló, ha a madár szeme láttára feszítik ki a hálót,
18 ezért lesben állnak, hogy vért ontsanak,
elrejtőznek, hogy elvegyék mások életét*.
19 Ilyen úton járnak azok, akik tisztességtelen haszonra akarnak szert tenni.
Ez a haszon az életükbe* fog kerülni.+
21 A forgalmas utcasarkokon kiált.
Így szól a városkapuk bejáratánál:+
22 „Meddig akartok még tapasztalatlanok lenni, ti tapasztalatlanok?
Meddig találtok örömet a gúnyolódásban, ti gúnyolódók?
És meddig gyűlölitek a tudást, ti ostobák?+
23 Hallgassatok a feddésemre!*+
Akkor kiárasztom rátok szellememet,
és megismertetem veletek szavaimat+.
24 Kiáltottam nektek, de folyton elutasítottatok,
kinyújtottam karomat, de senki sem figyelt.+
25 Semmibe vettétek tanácsaimat,
és nem fogadtátok meg feddésemet.
26 Ezért én is nevetek majd, amikor szerencsétlenség ér titeket.
Csúfolódni fogok, amikor eljön, amitől rettegtek,+
27 amikor a viharhoz hasonlóan eljön, amitől rettegtek,
és mint viharos szél sújt le rátok a szerencsétlenség,
amikor nyomorúság és bajok jönnek rátok.
28 Akkor majd folyton hívnak engem, de én nem válaszolok,
buzgón keresnek engem, de nem találnak,+
29 mert gyűlölték az ismeretet,+
30 Nem fogadták meg tanácsomat,
megvetették minden feddésemet.
32 Mert a tapasztalatlanokat a makacsságuk öli meg,
és az ostobákat az önteltségük pusztítja el.