Jeremiás
3 Az emberek ezt szokták mondani: „Ha a férfi elküldi a feleségét, és az elhagyja, majd másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá az a férfi?”
Nemde teljesen beszennyezett a föld?+
„Te sok barátoddal szajhálkodtál,+
és most visszatérnél hozzám? – ez Jehova kijelentése. –
2 Emeld föl tekintetedet a kopár dombokra, és lásd!
Hol nem becstelenítettek meg?
Az utak mentén ültél rájuk várva,
mint egy vándor* a pusztában.
Szajhálkodásoddal és gonoszságoddal
szennyezed a földet.+
3 Ezért maradnak el a záporok,+
és tavasszal sem esik az eső.
Olyan szemtelen a tekinteted,* mint egy szajhálkodó feleségé.
Semmi szégyenérzet sincs benned.+
4 De most így kiáltasz hozzám:
»Atyám, fiatalkori barátom vagy!+
5 Hát örökké neheztelsz,
és sosem múlik el haragod?«
Ezt mondod,
de továbbra is gonoszságot cselekszel, amennyire csak tőled telik.+”
6 Jósiás+ király napjaiban Jehova ezt mondta nekem: „»Láttad-e, mit tett a hűtlen Izrael? Felment minden magas hegyre és minden dús lombú fa alá, hogy szajhálkodjon.+ 7 Még azok után is, hogy ezeket tette, kérleltem, hogy térjen vissza hozzám,+ de nem tért vissza. Júda pedig nézte az ő álnok lánytestvérét.+ 8 Amikor ezt megláttam, elküldtem a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el,+ és odaadtam neki a teljes válásról szóló levelet+. De álnok lánytestvére, Júda nem félt, sőt ő is elment, és szajhálkodott.+ 9 Könnyelműen vette azt, hogy szajhálkodik, és beszennyezte a földet. Kövekkel és fákkal követett el házasságtörést.+ 10 De álnok lánytestvére, Júda mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatóan« – ez Jehova kijelentése.”
11 Jehova aztán így szólt hozzám: „A hűtlen Izrael* végül is igazságosabbnak bizonyult, mint az álnok Júda.+ 12 Menj, és hirdesd ki ezeket a szavakat északnak:+
»’Térj vissza, ó, elpártolt Izrael!’ – ez Jehova kijelentése.«+ »’Nem tekintek rátok haraggal,+ mert én hűséges vagyok’ – ez Jehova kijelentése.« »’Nem neheztelek örökké. 13 Csak ismerd el vétkedet, mert Istened, Jehova ellen lázadtál fel. Folyton idegeneknek* osztogattad kegyeidet minden dús lombú fa alatt, és nem engedelmeskedtél nekem’ – ez Jehova kijelentése.«”
14 „Térjetek vissza, ti elpártolt fiak! – ez Jehova kijelentése. – Hiszen én lettem valódi uratok*. Akkor foglak benneteket, egyet egy városból és kettőt egy családból, és elviszlek titeket Sionba.+ 15 Szívem szerint való pásztorokat adok nektek,+ ők pedig ismerettel és éleslátással fognak táplálni benneteket. 16 Azokban a napokban megsokasodtok, és gyümölcsöt teremtek a földön – ez Jehova kijelentése.+ – Nem mondják többé: »Jehova szövetségének ládája!« Nem jut eszükbe, nem is emlékeznek rá, nem is hiányolják, és nem készítik el újra. 17 Abban az időben Jehova trónjának nevezik majd Jeruzsálemet.+ És az összes nemzet Jeruzsálembe fog gyűlni, hogy dicsérje Jehova nevét,+ és nem fogják többé makacsul a gonosz szívüket követni.”
18 „Azokban a napokban Júda népe csatlakozni fog Izrael népéhez,+ és együtt jönnek ki észak földjéről arra a földre, amelyet örökségül adtam a ti ősapáitoknak.+ 19 Erre gondoltam: »Mily nagy örömmel helyeztelek téged a fiak közé, és adtam neked a kívánatos földet, a legszebb örökséget a nemzetek* között!«+ Majd azt is gondoltam, hogy így fogtok szólítani: »Atyám!«, és nem hagytok fel azzal, hogy engem kövessetek. 20 »De mint ahogy a feleség álnokul elhagyja a férjét*, úgy ti is álnokul bántatok velem, ó, Izrael népe«+ – ez Jehova kijelentése.”
21 Hang hallatszik a kopár dombokon,
Izrael népének sírása és könyörgése,
mert rossz útra tértek,
elfelejtették Istenüket, Jehovát.+
22 „Térjetek vissza, elpártolt fiak!
Meggyógyítalak titeket, hogy többé ne legyetek hűtlenek.”+
„Itt vagyunk! Eljöttünk hozzád,
mert te vagy a mi Istenünk, ó, Jehova!+
23 Bizony félrevezettük magunkat, amikor nagy zajt csaptunk a dombokon és a hegyeken.+
Igen, Istenünk, Jehova Izrael megmentője.+