Jeremiás
17 „Júda bűne vas íróvesszővel van felírva.
Gyémántheggyel van rávésve szívük táblájára,
és oltáraik szarvaira,
2 miközben fiaik oltáraikra és szent rúdjaikra* gondolnak,+ melyek
a dús lombú fák mellett, a magas dombokon,+
3 a mezőség hegyein vannak.
Gazdagságodat, minden kincsedet zsákmányul adom+ –
igen, magaslataidat a bűn miatt, amely behálózza területedet.+
4 A magad elhatározásából válsz meg örökségedtől, amelyet neked adtam.+
Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz,+
mert lángra lobbantottátok haragomat,*+
és az örökké lángolni fog.”
5 Ezt mondja Jehova:
„Átkozott az*, aki emberben bízik,+
aki emberi erőbe veti a bizalmát*,+
és akinek szíve elfordul Jehovától.
6 Olyan lesz, mint egy magányos fa a sivatagban.
Nem látja meg, amikor eljön a jó,
hanem kiszáradt helyeken tengődik a pusztában,
sós és lakatlan vidéken.
8 Olyan lesz ő, mint a víz mellé ültetett fa,
amely a folyó mellé bocsátja gyökereit.
Nem érzi meg, amikor eljön a hőség,
mindig dúsan zöldell a lombja.+
A szárazság évében sem fogja el az aggodalom,
és továbbra is gyümölcsöt terem.
9 Csalárdabb* a szív mindennél, és mindenre elszánt*.+
Kicsoda ismerheti ki azt?
10 Én, Jehova kutatom a szívet,+
vizsgálom a legbensőbb gondolatokat*,
hogy mindenkinek útjai szerint fizessek,
tetteinek gyümölcse szerint.+
11 Mint a fogolymadár, amely összegyűjti a tojásokat, melyeket nem ő rakott,
Élete felén elhagyja őt gazdagsága,
és a végén ostobának bizonyul.”
12 Szentélyünk egy dicsőséges trón,
mely kezdettől fogva fel van magasztalva.+
13 Ó, Jehova, Izrael reménysége!
Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek.
Azoknak a neve, akik elpártolnak tőled*, a porba lesz felírva,+
mert elhagyták Jehovát, az élő vizek forrását.+
14 Gyógyíts meg, ó, Jehova, és akkor meggyógyulok.
Ments meg engem, és megmenekülök,+
hiszen téged dicsérlek.
15 Vannak, akik ezt mondják nekem:
„Hol van Jehova szava?+
Következzen csak be!”
16 De én nem futamodtam meg azelől, hogy pásztorként téged kövesselek,
és nem sóvárogtam a csapás napja után.
Jól tudod, mi minden hagyta el ajkamat.
Színed előtt történt mindez.
17 Ne adj okot nekem a rettegésre!
Te vagy menedékem a veszedelem napján.
18 Szégyenüljenek meg üldözőim,+
de én ne szégyenüljek meg!
Rettenjenek meg ők,
de én ne rettenjek meg!
19 Jehova így szólt hozzám: „Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.+ 20 Mondd meg nekik: »Halljátok meg Jehova szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem lakosai is mind, akik beléptek ezeken a kapukon! 21 Ezt mondja Jehova: ’Vigyázzatok,* ne hordjatok sabbatnapon semmi terhet, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin!+ 22 Ne hordjatok ki otthonotokból terhet sabbatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek!+ Tartsátok szentnek a sabbatnapot, ahogy megparancsoltam ősapáitoknak!+ 23 De ők nem figyeltek, és fülük botját sem mozdították. Makacsul megtagadták,* hogy engedelmeskedjenek, és hogy elfogadják a fegyelmezést.+’«
24 »De ha teljes mértékben engedelmeskedtek nekem – ez Jehova kijelentése –, és sabbatnapon nem hordtok be terhet e város kapuin, és szentnek tartjátok a sabbatnapot, nem végezve azon semmiféle munkát,+ 25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak belépni, akik Dávid trónján ülnek.+ Szekéren és lovon fognak járni mind maguk, mind fejedelmeik, Júda emberei és Jeruzsálem lakosai,+ és örökké lakott lesz ez a város. 26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről,+ a síkságról,+ a hegyvidékről és a Negebből*. Égőáldozatot+, gabonaáldozatot+, tömjént, hálaáldozatot és egyéb áldozatokat hoznak Jehova házába+.
27 Ha azonban nem engedelmeskedtek nekem abban, hogy szentnek tartsátok a sabbatnapot, hogy ne hordjatok terhet, és ne vigyetek be terhet sabbatnapon Jeruzsálem kapuin, akkor felgyújtom a kapuit. A tűz megemészti Jeruzsálem megerősített tornyait,+ és nem fog kialudni.+«”