Ézsaiás
37 Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.+ 2 Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép* fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás+ prófétához, Ámóc fiához. 3 Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás* és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek,* de nincs erő a szüléshez.+ 4 Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké szavait, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent,+ és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát+ azokért, akik még megmaradtak.+«”
5 Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,+ 6 Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj+ azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.+ 7 Egy gondolatot ültetek az elméjébe,* hogy hírt hallva visszatérjen az országába,+ és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.+’«”
8 Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.+ 9 A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ennek hallatán ismét követeket küldött Ezékiáshoz+ ezekkel a szavakkal: 10 „Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’+ 11 Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket.+ Gondolod, hogy te megszabadulsz? 12 Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket?+ Hol van Gózán, Hárán+, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim+, Héna meg Ivva városainak királya?«”
14 Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta azokat. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat* Jehova előtt.+ 15 És Ezékiás imádkozni kezdett Jehovához+ ilyen szavakkal: 16 „Ó, seregek Jehovája,+ Izrael Istene, aki a kerubok fölött* ülsz trónodon! Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az eget és a földet. 17 Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld!+ Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd!+ Halld meg Szanhérib minden szavát, amelyet azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.+ 18 Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak minden országra,+ és a saját országukra is. 19 Tűzbe vetették isteneiket,+ mert azok nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai,+ fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket. 20 Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!+”
21 Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Mivel imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt,+ 22 ezt jelenti ki ellene Jehova:
’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,
a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya.
23 Kit gúnyoltál+ és becsméreltél?
Ki ellen emelted fel hangodat,+
és kire néztél gőgös szemmel?
Izrael szentjére!+
24 Szolgáid által gúnyoltad Jehovát,+ és ezt mondtad:
Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit.
Eljutok legmagasabb menedékeihez, legsűrűbb erdeibe.
25 Kutakat ások, és vizet iszom én,
kiszárítom talpammal Egyiptom folyóvizeit*.”
26 Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam*.
Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.+
27 Lakóik segítség nélkül maradnak,
megrettennek és megszégyenülnek.
Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,
mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél.
28 Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,+
és mikor háborogsz ellenem,+
29 mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod+ és ordításod.+
Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat,+
és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’
30 És ez lesz a jel számodra*: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő,* a második évben pedig az abból kihajtó gabonát. De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.+ 31 Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből,+ azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni. 32 Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről.+ A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.+
33 Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:+
’Nem jön be ebbe a városba,+
nyilat sem lő oda,
pajzzsal sem rohanja meg,
ostromsáncot sem emel ellene.’+«
34 »Amelyik úton jött, azon megy vissza,
nem jön be ebbe a városba« – ez Jehova kijelentése.
36 És Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában. Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.+ 37 Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe+, és ott is maradt.+ 38 Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában*, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal,+ majd elmenekültek az Ararát+ földjére. A fia, Esár-Haddon+ lett a király utána.