Cselekedetek
18 Ezután Pál elhagyta Athént, és Korintuszba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila+ nevű, pontuszi születésű zsidóval, aki nem sokkal azelőtt jött Itáliából a feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából. Elment hát hozzájuk, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, az otthonukban maradt, és velük dolgozott,+ ugyanis ők is sátorkészítők voltak. 4 Minden sabbaton+ előadást tartott* a zsinagógában+, és meggyőzően beszélt zsidókhoz és görögökhöz.
5 Mikor Silás+ is, és Timóteusz+ is lejött Makedóniából, Pál a szó prédikálásának szentelte magát, tanúskodva a zsidóknak, hogy bizonyítsa: Jézus a Krisztus+. 6 De miután állandóan ellenszegültek neki, és becsmérlően beszéltek, megrázta ruháit,+ és ezt mondta nekik: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért.*+ Én tiszta vagyok.+ Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni.+” 7 El is távozott onnan*, és egy Tíciusz Jusztusz nevű ember házába ment, aki Isten imádója volt, és akinek a háza közvetlenül a zsinagóga mellett állt. 8 Kriszpusz,+ a zsinagóga egyik vezetője pedig hinni kezdett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is. És sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek. 9 Ezenfelül egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass, 10 mert én veled vagyok,+ és senki sem fog rád támadni, hogy ártson neked; mert sok emberem van ebben a városban.” 11 Ott maradt hát egy évig és hat hónapig, tanítva közöttük Isten szavát.
12 Mikor pedig Gallió volt Akhája prokonzulja*, a zsidók együttes erővel rátámadtak Pálra, a bírói szék elé vitték, 13 és ezt mondták: „Ez a férfi arra veszi rá az embereket, hogy a törvénnyel ellentétes módon imádják Istent.” 14 Mikor azonban Pál szólni akart, Gallió ezt mondta a zsidóknak: „Ó, zsidók, ha csakugyan valami helytelenségről vagy súlyos bűncselekményről volna szó, lenne rá okom, hogy türelmesen végighallgassalak titeket. 15 De ha beszéddel, nevekkel és a saját törvényetekkel kapcsolatos vitás kérdésekről+ van szó, intézzétek el magatok. Ezeknek én nem óhajtok a bírája lenni.” 16 Azzal határozottan elküldte őket a bírói széktől. 17 Erre mindannyian megragadták Szosztenészt+, a zsinagóga egyik vezetőjét, és verni kezdték a bírói szék előtt. Ám Gallió mit sem törődött ezekkel a dolgokkal.
18 Pál azonban, miután jó néhány napig maradt még, elbúcsúzott a testvérektől, és Priszcillával meg Akvilával együtt elhajózott Szíria felé. Kenkreában+ rövidre nyíratta a haját, ugyanis korábban fogadalmat tett. 19 Mikor megérkeztek Efézusba, otthagyta őket, ő maga pedig bement a zsinagógába, és érvelt a zsidóknak+. 20 Bár egyre csak kérték, hogy maradjon még, nem egyezett bele, 21 hanem elbúcsúzott, és ezt mondta nekik: „Visszatérek hozzátok, ha Jehova* úgy akarja.” Majd tengerre szállt Efézusban, 22 és leért Cezáreába. Aztán felment*, üdvözölte a gyülekezetet, utána pedig lement Antiókiába.+
23 Miután ott töltött egy bizonyos időt, elindult, és sorra bejárta a helységeket Galácia vidékén és Frígiában,+ erősítve az összes tanítványt+.
24 Efézusba érkezett pedig egy Apollós+ nevű, alexandriai születésű zsidó férfi. Ékesszóló ember volt, és igen jártas az Írásokban. 25 Már kapott oktatást* Jehova* útjáról, és mivel izzott a szellemtől, pontosan szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János által hirdetett keresztséget ismerte. 26 Bátran kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila+ hallották őt, maguk mellé vették, és még pontosabban kifejtették neki Isten útját. 27 Továbbá, mivel Akhájába akart átmenni, a testvérek írtak a tanítványoknak, buzdítva őket, hogy fogadják őt kedvesen. Így amikor odaért, nagy segítségére volt azoknak, akik Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően lettek hívőkké. 28 Ugyanis meggyőzően és részletekbe menően bizonyította nyilvánosan, hogy a zsidóknak nincs igazuk, rámutatva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.+