Bírák
5 Aznap Debóra+ Bárákkal+, Abinoám fiával ezt énekelte+:
2 „Mivel a harcosok kibontották a hajukat* Izraelben,
mivel a nép önként ajánlkozott,+
dicsérjétek Jehovát!
3 Halljátok, királyok! Figyeljetek, uralkodók!
Jehovának énekelek.
Dicséretet zengek* Jehovának,+ Izrael Istenének+.
4 Jehova, amikor kijöttél Szeirből+,
mikor kivonultál Edom területéről,
rengett a föld, az égből eső ömlött,
a felhőkből víz ömlött.
6 Sámgárnak,+ Anát fiának napjaiban,
Jáhelnek+ napjaiban elhagyatottak voltak az utak,
az utazók mellékutakon mentek.
7 Eltűntek Izraelből a falvakban lakók,
eltűntek, míg én, Debóra,+ tettre nem keltem,
míg tettre nem keltem, mint egy anya Izraelben.+
Nem lehetett látni pajzsot és lándzsát
még 40 000 ember között sem Izraelben.
Dicsérjétek Jehovát!
10 Ti, kik sárgásvörös szamáron jártok,
ti, kik drága szőnyegeken ültök,
és ti, kik úton jártok,
gondolkodjatok el ezen:
11 A vizet osztók hangja hallatszott az itatóhelyeken,
ott Jehova igazságos tetteiről beszéltek,
az Izrael falvaiban lakók igazságos tetteiről.
Akkor Jehova népe lement a kapukhoz.
12 Kelj fel, kelj fel, ó, Debóra+!
Kelj fel, kelj fel, zengj éneket+!
Kelj fel, Bárák+! Vezesd el foglyaid, Abinoám fia!
13 Akkor akik életben maradtak, lejöttek az előkelőkhöz.
Jehova népe lejött hozzám, hogy harcoljon az erősek ellen.
14 Efraimból származnak a völgyben levők,
téged követnek, ó, Benjámin, a népeddel együtt.
15 Issakár fejedelmei Debórával voltak,
és Issakárhoz hasonlóan Bárák+ is.
A völgybe küldték őt gyalog.+
A Rúben csoportjaihoz tartozók határozatlan szívűek voltak.
16 Miért ültél le a két nyeregtáska közé,
és hallgattad a pásztorok sípjának hangját?+
Hisz a Rúben csoportjaihoz tartozók határozatlan szívűek voltak.
17 Gileád a Jordán túloldalán maradt.+
Dán miért időzött a hajókon?+
Áser ott ücsörgött a tengerparton,
és a kikötőinél maradt.+
18 Zebulon olyan nép, mely kockáztatta az életét*, és még a halált is vállalta,
Semennyi ezüstöt sem zsákmányoltak.+
20 Az égből harcoltak a csillagok,
pályájukról harcoltak Sisera ellen.
Ó, én lelkem*, eltiportad a hatalmas ellenséget!
22 Akkor kapáltak a lovak patáikkal,
ahogy ménjei vadul vágtattak.+
23 »Átkozzátok Mérozt – mondta Jehova angyala –,
átkozzátok lakóit,
mert nem jöttek segíteni Jehovának,
segíteni Jehovának a hatalmasokkal.«
Felettébb áldott a sátorban lakó asszonyok közt.
25 Sisera vizet kért, ő tejet adott.
Díszes fejedelmi csészében aludttejet* hozott.+
26 Majd kezével a sátorcövekért nyúlt,
jobb kezével a munkások fakalapácsáért.
Ütötte Siserát, összezúzta fejét,
szétverte, átszúrta halántékát.+
27 Az lábainál leroskadt, összeesett, és ott hevert.
Lábai előtt leroskadt, és összeesett.
Ahol leroskadt, ott esett össze legyőzötten.
28 Az ablakból kinézett egy asszony,
Sisera anyja a rostély mögül figyelt:
»Miért késlekedik szekere?
Miért nem hallom még szekérhúzó lovainak dobogását?«+
29 Előkelő udvarhölgyei közül a legbölcsebbek így feleltek neki,
sőt, ő is ezt mondogatta magában:
30 »Biztosan a zsákmányon osztozkodnak, melyet találtak:
Egy lány*, két lány* minden harcosnak,
festett kelme Siserának, festett kelme neki,
egy hímzett ruha, festett kelme, két hímzett ruha
a fosztogatók nyakára.«
31 Így vesszen el minden ellenséged,+ ó, Jehova,
de akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, mikor felkel, és fényesen ragyog!”