2Királyok

9 Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai közül, és ezt mondta neki: „Kösd a ruhádat a derekad köré, fogd gyorsan ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba+. 2 Amikor odaérsz, keresd meg Jéhut+, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj be, állítsd fel a testvérei közül, és vidd be a legbelső szobába. 3 Majd fogd az olajoskorsót, öntsd az olajat a fejére, és így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Felkenlek téged Izrael királyává.’«+ Aztán nyisd ki az ajtót, és fuss, ne késlekedj!”

4 Útnak indult tehát a próféta szolgája Rámót-Gileádba. 5 Amikor megérkezett, a hadsereg vezérei ott ültek. Akkor így szólt: „Üzenetet hoztam neked, ó, vezér!” „Melyikünknek?” – kérdezte Jéhu. „Neked, ó, vezér!” – felelte. 6 Felkelt tehát Jéhu, és bement a házba, a szolga pedig a fejére öntötte az olajat, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Felkenlek téged Jehova népének, Izraelnek a királyává.+ 7 Sújts le Ahábnak, uradnak a házára, és én bosszút állok Jezabelen szolgáimnak, a prófétáknak és Jehova minden szolgájának a véréért.+ 8 Aháb egész házának vesznie kell. Ki fogok irtani Ahábtól minden férfit*, beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.+ 9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát,+ és mint Baásának, Ahija fiának a házát+. 10 Jezabelt pedig a kutyák eszik meg Jezréel földjén,+ és senki sem fogja eltemetni őt.«” Azzal kinyitotta az ajtót, és elfutott.+

11 Amikor Jéhu visszament urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: „Minden rendben? Minek jött hozzád ez a bolond?” Ő így válaszolt nekik: „Tudjátok, milyen ember ő, és miket beszél.” 12 Ők azonban ezt mondták: „Ez nem igaz! Mondd csak el nekünk!” Akkor így szólt: „Ezt mondta nekem, majd hozzátette: »Ezt mondja Jehova: ’Felkenlek téged Izrael királyává.’«”+ 13 Erre mindegyikük gyorsan fogta a ruháját, és a lépcsőre terítette, hogy azon lépdeljen.+ Megfújták a kürtöt, és ezt mondták: „Király lett Jéhu!”+ 14 Ezután Jéhu+, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jórám ellen.

Jórám egész Izraellel Rámót-Gileádot+ őrizte Hazáel+, Szíria királya miatt. 15 Később Jórám király visszatért Jezréelbe+, hogy felépüljön a sebesüléséből, amelyet a szírek okoztak neki, amikor Hazáel, Szíria királya ellen hadakozott.+

Jéhu pedig ezt mondta: „Ha egyetértetek*, senkit se hagyjatok kimenekülni a városból, nehogy elmenjen, és beszámoljon erről Jezréelben.” 16 Akkor Jéhu felszállt a szekerére, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám sebesülten. Aházia, Júda királya is lement már, hogy meglátogassa Jórámot. 17 Miközben az őr ott állt a tornyon Jezréelben, meglátta, hogy Jéhu embereinek sokasága közeledik. Rögtön így szólt: „Emberek sokaságát látom!” Jórám erre ezt mondta: „Szólj egy lovas katonának, küldd ki eléjük, és így szóljon: »Békével jössz?«” 18 A lovas tehát eléje ment, és ezt mondta: „Így szól a király: »Békével jössz?«” De Jéhu így felelt: „Ne törődj a békével! Gyere, csatlakozz az embereimhez!”

Az őr ekkor jelentette: „A követ odaért hozzájuk, de nem tért vissza.” 19 Ő erre kiküldött egy második lovast is. Az ezt mondta, amikor odaért hozzájuk: „Így szól a király: »Békével jössz?«” De Jéhu így felelt: „Ne törődj a békével! Gyere, csatlakozz az embereimhez!”

20 Az őr ekkor jelentette: „Odaért hozzájuk, de nem tért vissza. A vezetőjük úgy hajt, ahogy Nimsi unokája*, Jéhu szokott hajtani, mert úgy hajt, mint egy őrült.” 21 Jórám erre így szólt: „Fogass be!” Befogták tehát a harci szekerét, és Jórám, Izrael királya, meg Aházia+, Júda királya kiment Jéhu elé, mindegyik a maga harci szekerén. A jezréeli Nábót földjén+ találkoztak vele.

22 Amint Jórám meglátta Jéhut, ezt mondta: „Békével jössz, Jéhu?” De ő így felelt: „Miféle béke lehetne addig, amíg anyád, Jezabel+ szajhálkodik, és sokszor varázsláshoz folyamodik?”+ 23 Jórám egyből megfordult a szekerével, hogy meneküljön, és így szólt Aháziához: „Árulás ez, Aházia!” 24 Jéhu akkor íjat ragadott, és hátba lőtte Jórámot. A szívénél jött ki a nyíl, ő pedig összerogyott a harci szekerén. 25 Azután így szólt Bidkarhoz, a segédtisztjéhez: „Fogd, és vesd őt a jezréeli Nábót földjére!+ Emlékezz rá, hogy együtt hajtottunk* az apja, Aháb mögött, amikor Jehova ezt a kijelentést tette ellene:+ 26 »’Megfizetek+ neked ezen a földdarabon – ez Jehova kijelentése. – Olyan biztos ez, mint hogy tegnap láttam, hogyan ölték meg Nábótot és a fiait’+ – ez Jehova kijelentése.« Most tehát fogd, és vesd őt a földdarabra, ahogy Jehova mondta.”+

27 Amikor Aházia+, Júda királya látta, mi történik, elmenekült a kerti ház mellett vezető úton. (Később Jéhu üldözőbe vette, és így szólt: „Sújtsatok le rá is!” Le is sújtottak rá a szekérben a Gúrba vezető úton, amely Jibleámnál+ van. De ő továbbmenekült Megiddóba, és ott meghalt. 28 Akkor a szolgái elvitték őt egy szekéren Jeruzsálembe, és eltemették ősapái mellé a sírjába, Dávid városában+. 29 Jórámnak, Aháb fiának a 11. évében lett Aházia+ Júda királya.)

30 Jezabel+ hallott arról, hogy Jéhu megérkezett Jezréelbe+. Kifestette hát a szemét feketével*, rendbe tette a haját, és letekintett az ablakból. 31 Amikor Jéhu bejött a kapun, Jezabel így szólt: „Vajon jól járt-e Zimri, aki meggyilkolta az urát?”+ 32 Ő erre felnézett az ablakra, és ezt mondta: „Ki van velem? Ki?”+ Rögtön letekintett rá két-három udvari tisztviselő. 33 Így szólt: „Dobjátok le!” Le is dobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent. Jéhu pedig a lovaival összetaposta őt. 34 Ezek után bement, evett és ivott, majd így szólt: „Kérem, legyen gondotok erre az átkozott nőre, és temessétek el. Mégiscsak egy király lánya volt.”+ 35 De amikor odamentek eltemetni, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a láb- meg kézfejeit.+ 36 Miután visszatértek, és megmondták neki, ő így szólt: „Ez beteljesíti azt, amit Jehova a szolgája, a tisbei Illés által mondott:+ »Jezréel földjén a kutyák eszik meg Jezabel testét.+ 37 És Jezabel holtteste olyan lesz Jezréel földjén, mint a trágya a föld színén, hogy senki se mondhassa: ’Ez Jezabel.’«”