Prédikátor

12 Ne feledkezz meg nagy Teremtődről fiatalságod napjaiban,+ mielőtt eljönnek a bajokkal teli napok,+ és elérkeznek azok az évek, amikor azt mondod: „Nem szeretem ezeket.” 2 Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok elsötétednek,+ és a felhők visszatérnek a szakadó eső után*. 3 Azon a napon a ház őrzői remegnek, az erős férfiak meghajolnak, az asszonyok már nem őrölnek, mert kevesen lettek, és az ablakon kinéző lányok sötétséget látnak+. 4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, a malom zúgása elhalkul, felkel az ember a madárszóra, és elhalkulnak az éneklő lányok mind.+ 5 Még a magasságtól is fél az ember, és az utca félelmetessé válik. A mandulafa kivirágzik,+ a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember a maradandó háza felé tart,+ és a gyászolók az utcán járkálnak+. 6 Mielőtt elszakad az ezüstkötél, és az aranytál összetörik, a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik. 7 Akkor a por visszatér a földbe,+ ahol azelőtt volt, és a szellem* visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt+.

8 „A legnagyobb hiábavalóság! – mondja az, aki egybegyűjti+ a népet. – Minden hiábavalóság!”+

9 A nép egybegyűjtője nemcsak bölcs lett, hanem folyton arra tanította a népet is, amit tudott.+ Ezenkívül gondolkodott és alaposan kutatott, hogy összeválogasson* sok példabeszédet.+ 10 Igyekezett gyönyörű szavakat találni,+ és pontosan leírni az igazság szavait.

11 A bölcs szavai olyanok, mint az ösztöke,+ és az összegyűjtött mondásai, mint a jól bevert szögek. Ezek egyetlen pásztortól valók. 12 Ami pedig a többi dolgot illeti, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést: a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül a könyvekbe, az fárasztó a testnek.+

13 Összefoglalva tehát a végkövetkeztetés ez: Mélységesen tiszteld* az igaz Istent,+ és tartsd meg a parancsait,+ mert ez az ember legfőbb kötelessége.+ 14 Mert az igaz Isten minden tettet megítél, hogy jó-e, vagy rossz, még azokat is, melyekről mások nem tudnak.+