Jeremiás
15 Akkor Jehova így szólt hozzám: „Még ha Mózes és Sámuel állna is előttem,+ akkor sem lennék* kegyes ehhez a néphez. Űzd el őket a színem elől! Menjenek el! 2 És ha azt kérdezik tőled: »Hová menjünk?«, mondd meg nekik: »Így szól Jehova:
’Aki halálos csapást érdemel, az halálos csapásra!
Aki kardot, az kardra!+
Aki éhínséget, az éhínségre!
Aki fogságot, az fogságra!+’«
3 »Négy csapást*+ küldök rájuk – ez Jehova kijelentése. – A kardot, hogy öldököljön, a kutyákat, hogy elragadják a holttesteket, valamint az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.+ 4 Azért, amit Manassé, Ezékiás fia, Júda királya Jeruzsálemben művelt, a föld összes királyságában rettegést keltek miattuk.+
5 Ugyan ki könyörül rajtad, ó, Jeruzsálem?
Ki fog együttérezni veled,
és ki fog megállni, hogy megkérdezze, jól vagy-e?«
6 »Te hagytál el engem – ez Jehova kijelentése.+ –
Továbbra is hátat fordítasz nekem*.+
Ezért kinyújtom ellened kezemet, és elpusztítalak.+
Belefáradtam már, hogy szánalmat* érezzek irántad.
7 A levegőbe szórom őket villával az ország kapuiban, mint a gabonát.
Megfosztom őket gyermekeiktől.+
Elpusztítom népemet,
mert nem akarnak megtérni útjaikról.+
8 Többen lesznek özvegyeik, mint a tenger homokszemei.
Pusztítót hozok rájuk délidőben, anyára és fiatalra egyaránt.
Nyugtalanságot és rémületet hozok rájuk hirtelen.
9 Elgyengült az asszony, aki hét gyermeket szült,
levegő után kapkod*.
Leáldozott napja, bár még nappal van,
szégyent és megaláztatást hozva rá*.«
»Azokat, akik megmaradnak közülük,
ellenségeik kardjának adom« – ez Jehova kijelentése.+”
10 Jaj nekem, ó, anyám, hogy megszültél engem,+
aki folyton perben és viszályban állok az egész földdel!
Nem adtam kölcsönt, és nekem sem adtak kölcsönt,
mégis mindnyájan csak átkoznak engem.
11 Jehova így szólt: „Mindenképp a javadat szolgálom.
Mindenképp közbenjárok érted a veszedelem idején,
a nyomorúság idején az ellenségnél.
12 Széttörheti-e bárki a vasat,
az északi vasat, és a rezet?
13 Gazdagságodat és kincseidet ingyen odaadom,+
puszta zsákmányként, minden bűnöd miatt, melyet területeden mindenhol elkövettél.
14 Ellenségeidnek adom őket,
hogy egy olyan földre vigyék, amelyet nem ismersz.+
Mert haragom tüzet gyújtott,
mely ellenetek lángol.+”
15 Ó, Jehova, te ismered szenvedésemet,
ne feledkezz meg rólam, figyelj rám!
Állj bosszút értem üldözőimen!+
Ne engedd, hogy megsemmisüljek* a türelmed miatt*!
Tudd, hogy érted viselem el ezt a gyalázatot.+
16 Szavaid eljutottak hozzám, és én megettem azokat.+
Szavad ujjongással és örömmel töltötte el szívemet,
mert a te nevedet viselem, ó, Jehova, seregek Istene!
17 Nem ülök a tréfálkozók társaságában, és nem ujjongok.+
18 Miért tartós a fájdalmam, és gyógyíthatatlan a rajtam ejtett seb?
Nem akar meggyógyulni.
Hát csalóka vízforrássá válsz számomra,
melyben nem lehet megbízni?
19 Ezért ezt mondja Jehova:
„Ha visszatérsz hozzám, akkor újra jóindulattal leszek irántad,
és színem előtt fogsz állni.
Ha elkülöníted az értékeset az értéktelentől,
akkor a szószólóm leszel*.
Nekik kell csatlakozniuk hozzád,
nem pedig neked hozzájuk.”
20 „Megerősített rézfallá teszlek e nép előtt.+
Harcolni fognak ellened,
de nem győznek le téged,+
mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak – ez Jehova kijelentése. –
21 Kiszabadítalak a gonoszok kezéből,
és kimentelek* a könyörtelenek markából.”