1Krónikák
16 Bevitték hát az igaz Isten ládáját, és elhelyezték abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki.+ Aztán égőáldozatokat és közösségi áldozatokat mutattak be az igaz Isten előtt.+ 2 Amikor Dávid végzett az égőáldozatok+ és a közösségi áldozatok+ bemutatásával, megáldotta a népet Jehova nevében. 3 Ezenkívül kiosztott minden izraelitának, minden férfinak és nőnek egy-egy kerek kenyeret, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt. 4 Aztán lévitákat jelölt ki, hogy Jehova ládájánál szolgáljanak,+ hogy tiszteljék Jehovát*, Izrael Istenét, hálát adjanak neki, és dicsérjék őt. 5 Asáf+ volt a fő, a második őutána Zakariás. Jeiél, Semirámót, Jéhiel, Mattitja, Eliáb, Benája, Obed-Edom és Jeiél+ hárfákon meg más húros hangszereken játszottak.+ Asáf cintányérokat szólaltatott meg,+ 6 Benája és Jaháziel papok pedig a trombitákat fújták szüntelen az igaz Isten szövetségének ládája előtt.
7 Azon a napon ajánlott Dávid először hálaéneket Jehovának, és utasította Asáfot+ és a testvéreit arra, hogy énekeljék el:
8 „Adjatok hálát Jehovának,+ dicsőítsétek a nevét!
Ismertessétek meg tetteit a népekkel!+
10 Dicsekedjetek az ő szent nevével!+
Örüljön a szívük azoknak, akik Jehovát szolgálják*.+
12 Emlékezzetek csodálatos tetteire, melyeket véghez vitt,+
csodáira és ítéleteire, melyeket kihirdetett,
13 ti, szolgájának, Izraelnek utódai*,+
Jákob fiai, az ő választottai!+
14 Ő Jehova, a mi Istenünk.+
Az egész földre kihatnak ítéletei.+
15 Emlékezzetek szövetségére örökké,
ezer nemzedékig az ígéretre, melyet tett,*+
16 a szövetségre, melyet Ábrahámmal kötött,+
és az esküre, melyet Izsáknak tett,+
17 melyet mint rendelkezést megerősített Jákobnak,+
és mint hosszú időkre szóló szövetséget Izraelnek,
18 ezt mondva: »Neked adom Kánaán földjét
örökségül.«+
19 Akkor volt ez, amikor kevesen voltatok,
bizony, nagyon kevesen, és idegenként laktatok azon a földön.+
20 Nemzetről nemzetre vándoroltak,
egyik királyságtól a másik népig.+
21 Nem engedte meg, hogy bárki is elnyomja őket,+
sőt, királyokat feddett meg miattuk,+
22 így szólva: »Ne nyúljatok felkentjeimhez,
és ne bántsátok prófétáimat!«+
23 Énekeljetek Jehovának mindnyájan, ti föld lakói!
Hirdessétek nap nap után szabadítását!+
24 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét,
minden nép között az ő csodálatos tetteit!
25 Mert Jehova nagy, és ő a legméltóbb a dicséretre,
ő tiszteletre méltóbb minden istennél.+
28 Adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, ti népek családjai,
adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, mert övé a dicsőség és az erő!+
Hajoljatok meg* Jehova előtt szent, díszes öltözetben*!+
30 Reszkessetek a színe előtt mindnyájan, ti föld lakói!
A föld* szilárdan áll, nem inog meg* soha.+
31 Örüljön az ég, és vigadjon a föld!+
Hirdessétek a nemzetek között: »Jehova lett a király!«+
32 Zúgjon a tenger, és minden, ami benne van,
ujjongjanak a mezők, és minden, ami rajtuk van!
33 Az erdő fái is kiáltsanak örömükben Jehova előtt,
mert eljön*, hogy megítélje a földet.
35 És mondjátok: »Ments meg bennünket, ó, megmentésünk Istene,+
gyűjts egybe minket, és szabadíts meg a nemzetektől,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,+
és ujjongva dicsérjünk!+
És az egész nép ezt mondta: „Ámen!”*, és dicsérték Jehovát.
37 Dávid pedig otthagyta Asáfot+ és a testvéreit Jehova szövetségének ládájánál, hogy ott szolgáljanak szüntelen,+ a napi teendők szerint.+ 38 Obed-Edom és a testvérei, 68 ember, és Obed-Edom, Jedutun fia, és Hósa kapuőrök voltak. 39 Cádók+ pap és a paptársai Jehova hajléka előtt voltak a gibeoni magaslaton,+ 40 hogy rendszeresen égőáldozatokat mutassanak be Jehovának az égőáldozati oltáron reggel és este, és hogy mindent megtegyenek, ami meg van írva Jehova törvényében, melyet Izraelnek parancsolt.+ 41 Velük volt Hémán, Jedutun+ és a többi kiválasztott ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy hálát adjanak Jehovának,+ mert „odaadó szeretete örökké tart”.+ 42 Velük volt Hémán+ és Jedutun, hogy megszólaltassák a trombitákat, a cintányérokat és az igaz Isten dicsőítésére használt más hangszereket; Jedutun fiai+ pedig a kapunál voltak. 43 Aztán elment az egész nép, mindenki a maga otthonába. Dávid pedig elment, hogy megáldja a saját háznépét.