Zsoltárok

137 Ott ültünk Babilon folyóinál,+

és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.+

 2 A nyárfákra akasztottuk

hárfáinkat azon a földön*.+

 3 Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,+

és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket:

 4 Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelni

idegen földön?

 5 Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem,

bénuljon le* a jobb kezem!+

 6 Némuljak meg,*

ha nem gondolok rád,

ha nem Jeruzsálem

a legfőbb okom az örömre!+

 7 Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,

amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján:

Boldog, aki megfizet neked,

úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!+

 9 Boldog, aki megragadja gyermekeidet,

és szétzúzza őket a sziklán!+