1Sámuel

17 A filiszteusok+ pedig összegyűjtötték seregeiket* a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál+, és letáboroztak Szokó és Azeka+ között, Efes-Dammimnál+. 2 Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében+ táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal. 3 A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.

4 A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát+ nevű harcos, aki Gátból+ származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.* 5 Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling+ súlya 5000 sekel* volt. 6 Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát+ viselt. 7 A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak.+ A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel* súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta. 8 Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz+: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám! 9 Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.” 10 Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök* Izrael csatasorából.+ Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!”

11 Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek.

12 Dávid pedig Isainak+, annak az efratai+ embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből+ származott, és akinek nyolc fia+ volt. Saul napjaiban Isai már idős volt. 13 Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal.+ Így hívták ezt a három fiát: Eliáb,+ az elsőszülött; Abinádáb,+ a második fia; és Sammah+, a harmadik. 14 Dávid volt a legfiatalabb.+ A három legidősebb Saullal tartott.

15 Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait+ Betlehemben. 16 Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt.

17 És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa* pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek. 18 Ezt a tíz adag sajtot* pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.” 19 Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében+ voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen+.

20 Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott. 21 Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben. 22 Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.+

23 Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát+ nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban+. Dávid pedig meghallotta ezt. 24 Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben+ elfutottak előle. 25 Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön* Izraelből.+ A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát,+ és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.”

26 Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön* az élő Isten csatasorából?+” 27 A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.” 28 Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb+ meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában?+ Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.” 29 Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.” 30 Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban+. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.+

31 Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt. 32 Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát.* Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.+” 33 Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még,+ ő pedig már fiatalkorától fogva katona*.” 34 Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán+, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból. 35 Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját*, leterítettem és megöltem. 36 Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta* az élő Isten csatasorait+.” 37 Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.”+ Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!”

38 Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá. 39 Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat. 40 Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját+ a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.

41 A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment. 42 Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű+. 43 Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya+ vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot. 44 Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.”

45 Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával+ jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened,+ akit te gúnyoltál*+. 46 A mai napon Jehova segít legyőznöm téged.+ Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.+ 47 Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt,* hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova,+ mert Jehováé a csata,+ és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.+”

48 A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé. 49 Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.+ 50 Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében+. 51 Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját+, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak+.

52 Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől+ egészen Ekron+ kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól+ egészen Gátig, illetve Ekronig. 53 Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat.

54 Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.+

55 Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek+: „Kinek a fia ez a fiú+, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz,* ó, király, hogy nem tudom!” 56 A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.” 57 Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje+ még Dávid kezében volt. 58 Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi+ Isainak+ a fia.”