Jeremiás
20 Pashúr pap – Immér fia –, aki egyben vezető felügyelője is volt Jehova házának, figyelt, amint Jeremiás ezeket prófétálta. 2 Azután Pashúr megütötte Jeremiás prófétát, és kalodába zárta,+ amely a Felső Benjámin kapunál, Jehova házában volt. 3 De másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, Jeremiás ezt mondta neki:
„Jehova nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: Körös-körül rémület.+ 4 Mert ezt mondja Jehova: »Rémületet keltővé teszlek önmagad előtt, és mindazok előtt is, akik szeretnek, és a szemed láttára fognak elhullani az ellenségeik kardjától.+ Egész Júdát a babiloni király kezébe adom, ő pedig száműzetésbe hurcolja őket Babilonba, és megöli őket karddal.+ 5 E város minden gazdagságát, minden vagyonát és javait, valamint Júda királyainak összes kincsét az ellenségeiknek adom.+ Megragadják, elrabolják, és elviszik ezeket Babilonba.+ 6 Te pedig, Pashúr, fogságba mész házad minden lakójával. Babilonba kerülsz, és ott halsz meg. Ott temetnek el mindazokkal együtt, akik szerettek, mert hazugságot prófétáltál nekik.+«”
7 Rászedtél engem, ó, Jehova! Rá lettem szedve!
Ellenem használtad fel erődet, és győztél.+
Naphosszat rajtam nevetnek,
mindenki gúnyt űz belőlem.+
8 Ahányszor csak beszélek, ezt kell kiáltanom és hirdetnem:
„Erőszak és pusztítás!”
Jehova szava miatt egész nap bántalmaznak és csúfolnak.+
9 Ezért ezt mondtam: „Nem említem őt,
és nem beszélek többé a nevében.”+
De szívemben olyanná lett az ő szava, mint a csontjaimba rekesztett, perzselő tűz.
Belefáradtam abba, hogy magamban tartsam,
és képtelen voltam elviselni.+
10 Mert sok gonosz szóbeszédet hallottam.
Rémület vett körül.+
„Jelentsük fel, rajta, jelentsük fel!”
Minden ember, aki látszólag békében van velem, a bukásomra vár:+
„Hátha valami ostobaságot csinál,
és akkor legyőzzük, és bosszút állunk rajta!”
11 De Jehova velem volt, mint egy félelmetes harcos.+
Ezért elbuknak üldözőim, és nem győznek.+
Nagy szégyen éri őket, mert nem járnak sikerrel.
Örökre szóló megaláztatásuk nem merül feledésbe.+
12 De te, ó, seregek Jehovája, megvizsgálod azt, aki igazságos.
Látod a legbensőbb gondolatokat* és a szívet.+
13 Énekeljetek Jehovának! Dicsérjétek Jehovát!
Mert kiszabadította a szegényt* a gonosztevők kezéből.
14 Átkozott legyen az a nap, amelyen megszülettem!
Ne legyen áldott az a nap, amelyen világra hozott az anyám!+
15 Átkozott legyen az a férfi, aki jó hírt vitt apámnak, így szólva:
„Fiad született! Fiú!”,
és ezzel nagy örömet szerzett neki.
16 Legyen az az ember olyan, mint a városok, amelyeket Jehova sajnálkozás nélkül feldúlt.
Reggel kiáltozást halljon, délben riadót!
17 Miért nem adott halálra már az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírhelyem,
és méhe örökre várandós maradt volna?+
18 Miért is kellett kijönnöm az anyaméhből,
hogy szenvedést és bánatot lássak,
és szégyenben érjenek véget napjaim?+