1Korintusz

11 Kövessétek a példámat, mint ahogy én is követem Krisztusét.+

2 Megdicsérlek titeket, mert mindig emlékeztek rám, és mindent úgy tesztek, ahogy továbbadtam nektek. 3 De szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfi feje Krisztus,+ az asszony feje a férfi,+ Krisztus feje pedig Isten+. 4 Minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy visel valamit a fején, szégyent hoz a fejére. 5 Minden asszony pedig, aki úgy imádkozik vagy prófétál,+ hogy nincs befedve a feje, szégyent hoz a fejére, mert ez pontosan olyan, mintha leborotvált fejű asszony lenne. 6 Mert ha egy asszony nem fedi be magát, vágassa rövidre a haját. De ha szégyen, hogy egy asszony rövidre vágatja vagy leborotváltatja a haját, akkor fedje be magát.

7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel őt alkotta Isten úgy, hogy hasonlítson rá,+ és a dicsőségére legyen, de az asszony a férfi dicsőségére van. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.+ 9 Sőt, nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.+ 10 Ezért és az angyalok miatt kell az asszonynak az alárendeltség jelét viselnie a fején.+

11 Ezenkívül az Úr tanítványai között nincsen sem asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogy az asszony a férfiból van,+ úgy a férfi is az asszony által, de minden Istentől van+. 13 Ítéljétek meg magatok: Illik egy asszonynak fedetlen fejjel imádkozni Istenhez? 14 Hát nem az a természetes, hogy szégyen, ha a férfinak hosszú haja van, 15 de ha az asszonynak van hosszú haja, az dicsőség? Mert fejfedő helyett kapta a haját. 16 Ha azonban valaki valamilyen más szokás mellett akar érvelni, nekünk nincsen más, és Isten gyülekezeteinek sincs.

17 De miközben ezeket az utasításokat adom nektek, nem dicsérlek meg titeket, mivel nem a javatokra, hanem a károtokra van, hogy összejöttök. 18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, megosztottság van köztetek, és ezt bizonyos mértékig el is hiszem. 19 Mert biztosan lesznek köztetek szektás csoportosulások is,+ hogy nyilvánvaló legyen, melyikőtöket fogadja el Isten.

20 Amikor összegyűltök valahol, azt igazából nem azért teszitek, hogy az Úr vacsoráját+ egyétek. 21 Mert mielőtt eszitek, mindenki elfogyasztja a maga vacsoráját, úgyhogy az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik. 22 Hát nincs nektek házatok, ahol ehettek és ihattok? Vagy megvetitek Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük sincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek meg titeket? Ebben nem dicsérlek meg benneteket.

23 Mert azt adtam tovább nektek, amit az Úr tanított nekem, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán,+ amelyen elárulták, vett egy kenyeret, 24 és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez jelképezi a testemet,+ amely értetek van. Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”+ 25 Ugyanígy tett a pohárral is,+ miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen alapuló új szövetséget.+ Ezentúl ezt tegyétek, valahányszor isztok ebből a pohárból, hogy megemlékezzetek rólam.”+ 26 Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isztok ebből a pohárból, az Úr halálát hirdetitek, míg ő el nem jön.

27 Tehát aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy iszik az Úr poharából, semmibe veszi az Úr testét és vérét. 28 Az ember először is tartson önvizsgálatot,+ hogy méltó-e rá, és csak utána egyen a kenyérből és igyon a pohárból. 29 Aki úgy eszik és iszik, hogy nem ismeri fel, hogy az az Úr testét jelképezi, ítéletet von magára. 30 Ezért van az, hogy sokan közületek gyengék és betegek, és jó néhányan halottak*.+ 31 De ha tisztán látnánk, hogy milyen emberek vagyunk, nem vonnánk magunkra ítéletet. 32 Ha azonban ítélet alá esünk, Jehova* fegyelmez minket,+ hogy ne ítéljenek el minket a világgal együtt.+ 33 Ennélfogva, testvéreim, amikor összegyűltök, hogy egyétek azt, várjátok meg egymást. 34 Ha valaki éhes, otthon egyen, hogy ne vonjon magára ítéletet, amikor összegyűltök.+ A többit pedig elrendezem, amikor odaérkezem.