Cselekedetek

16 Megérkezett Derbébe, és Lisztrába is.+ Volt ott egy Timóteusz+ nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia, 2 aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében. 3 Pál kifejezte, hogy szeretné, ha Timóteusz vele tartana. Így hát fogta őt, és körülmetélte az ottani zsidók miatt,+ mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt. 4 Amint átutaztak a városokon, átadták a Jeruzsálemben levő apostolok és vének által hozott rendeleteket, hogy tartsák meg azokat.+ 5 Így aztán a gyülekezetek továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott.

6 Ezenkívül átmentek Frígián és Galácia vidékén is,+ mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban hirdessék a szót. 7 Továbbá, amikor leértek Míziába, megpróbáltak Bitíniába+ menni, de Jézus szelleme nem engedte nekik. 8 Elmentek hát Mízia mellett,* és lementek Troászba. 9 Éjjel pedig látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és így kérlelte őt: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!” 10 Mihelyt látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert úgy következtettünk, hogy Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.

11 Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenesen Szamotrákéra mentünk, az azt követő napon pedig Neápoliszba. 12 Onnan aztán Filippibe+ mentünk, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot. 13 Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol – úgy gondoltuk – van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak. Majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak. 14 Egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira+ városából, és Isten imádója volt, figyelt, Jehova* pedig szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra. 15 Mikor aztán ő és a háznépe megkeresztelkedett,+ így kérlelt minket: „Ha úgy látjátok, hogy hű vagyok Jehovához*, gyertek a házamba, és maradjatok ott.” És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.

16 Amikor pedig arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt+. Ő nagy haszonhoz juttatta az urait azzal, hogy jósolt*. 17 Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái,+ és azt hirdetik nektek, hogy hogyan menekülhettek meg!” 18 Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt, megfordult, és így szólt a szellemhez: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Ki is ment még abban az órában.+

19 Mikor az urai látták, hogy amiből haszonra tettek szert, az odalett,+ megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket a tisztviselőkhöz+. 20 A polgári főtisztviselők elé vezetve őket így szóltak: „Ezek az emberek nagy zavart keltenek a városunkban.+ Zsidók, 21 és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk.” 22 És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk ruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.+ 23 Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.+ 24 Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.

25 Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte Istent,+ a rabok pedig hallgatták őket. 26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a börtön alapjai. Azon nyomban megnyílt az összes ajtó is, és mindenkinek leoldódtak a bilincsei.+ 27 Amikor a börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy a rabok elszöktek.+ 28 Pál azonban hangosan felkiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!” 29 Az tehát világosságot kért, berohant, és remegve leborult Pál és Silás elé. 30 Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?” 31 Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentésben részesülsz, te is, és a háznéped is.”+ 32 Aztán hirdették Jehova* szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magával vitte őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta a sebeiket. Majd ő és egész háznépe késedelem nélkül megkeresztelkedett.+ 34 Elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örült az egész háznépével együtt, most, hogy hitt Istenben.

35 Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják: „Engedd szabadon azokat az embereket!” 36 A börtönőr tudtára adta Pálnak, hogy mit mondtak: „A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy mindkettőtöket szabadon engedjenek. Most azért gyertek ki, és menjetek el békével!” 37 Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet* nélkül nyilvánosan megvertek minket, jóllehet rómaiak+ vagyunk, és börtönbe vetettek. Most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Jöjjenek ők maguk, és kísérjenek ki minket!” 38 A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a szavakat a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem lett úrrá, amikor meghallották, hogy rómaiak.+ 39 Odamentek hát, és próbálták kiengesztelni őket, majd miután kikísérték őket, kérték, hogy távozzanak a városból. 40 Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket,+ majd útra keltek.