Cselekedetek
14 Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy nagyon sok zsidó és görög lett hívővé. 2 Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták a nemzetekből valókat*, és a testvérek ellen hangolták őket.+ 3 Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátran beszéltek Jehova* felhatalmazásával. Ő megadta nekik, hogy jeleket és csodákat* hajtsanak végre, és ezzel megerősítette az üzenetet, amit hirdettek, ami az ő ki nem érdemelt kedvességéről szólt.+ 4 A városbeli tömeg azonban megosztottá vált. Némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett. 5 Mikor a nemzetekből valók és a zsidók a vezetőikkel együtt elhatározták, hogy arcátlanul bánnak velük, és megkövezik őket,+ 6 ők értesültek erről, és elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére.+ 7 Ott tovább hirdették a jó hírt.
8 Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi. A születésétől fogva béna volt, és még soha nem járt. 9 Ez figyelt, amint Pál beszélt. Pál pedig rászegezve a tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,+ 10 hangosan ezt mondta: „Állj a lábadra!” Így hát az felugrott, és járni kezdett.+ 11 Amikor a sokaság látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven így kiáltottak: „Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!”+ 12 Akkor Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek kezdték hívni, mivel ő vitte a szót. 13 A város bejáratánál álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket* vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat akart bemutatni.
14 Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták ruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva: 15 „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk,+ akiknek ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint nektek. És hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezek helyett a hiábavaló dolgok helyett az élő Istent imádjátok, aki alkotta az eget, a földet, a tengert, és mindent, ami bennük van+. 16 Ő a múltban hagyta, hogy minden nemzet azt tegye, amit akar,+ 17 bár azzal, hogy jó dolgokat tett, megmutatta, hogy valójában milyen is ő+. Hiszen esőket adott nektek az égből, meg termékeny időszakokat,+ bőséges élelemmel látva el titeket, és örömmel töltve el a szíveteket.+” 18 És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.
19 Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot,+ megkövezték Pált,+ majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott. 20 Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.+ 21 Miután hirdették a jó hírt a városban levőknek, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába. 22 Erősítették a tanítványokat*,+ bátorítva őket, hogy maradjon erős a hitük, és ezt mondva: „Sok nyomorúságot kell elszenvednünk, mielőtt bemegyünk Isten királyságába.”+ 23 Ezenfelül miután böjtöltek és imádkoztak,+ véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben,+ és rábízták őket Jehovára*, akiben hittek.
24 Aztán átmentek Pizidián, és Pamfíliába érkeztek+. 25 Majd miután hirdették Isten szavát Pergában, lementek Attáliába. 26 Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején Isten gondjaira bízták őket, hogy a ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően elvégezzék a munkát, amelyet most befejeztek.+
27 Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elmondták, mennyi mindent tett általuk Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek+. 28 Így aztán sok időt töltöttek a tanítványokkal.