Cselekedetek

7 A főpap pedig megkérdezte: „Így vannak ezek?” 2 István ezt felelte: „Férfiak, testvérek és apák, figyeljetek! A dicsőség Istene megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,+ 3 és ezt mondta neki: »Menj ki a földedről és rokonaid közül, és menj be arra a földre, amelyet mutatok neked.«+ 4 Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja,+ Isten arra indította, hogy azon a földön telepedjen le, amelyen most ti laktok.+ 5 Ám nem adott neki örökséget ott, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki és az utódainak* adja azt a földet,+ pedig még nem is volt gyermeke. 6 Isten ezenkívül azt is elmondta neki, hogy az utódai* egy olyan földön fognak lakni, mely nem az övék. És ott rabszolgasorba döntik és nyomorgatják őket* 400 évig.+ 7 »De megítélem azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd+ – mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot végeznek nekem ezen a helyen.«+

8 Aztán megkötötte vele a körülmetélkedés szövetségét.+ Ő lett Izsák apja,+ és körülmetélte őt a nyolcadik napon+. Izsák Jákob apja lett, Jákob pedig a 12 családfőé*.* 9 A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre,+ és eladták Egyiptomba+. Isten azonban vele volt,+ 10 minden nyomorúságából megszabadította, és kedvessé meg bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. A fáraó pedig kinevezte őt Egyiptomnak és egész házának az élére.+ 11 Ám éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősapáink nem találtak ennivalót.+ 12 Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem*, és odaküldte ősapáinkat.+ 13 Amikor másodszorra mentek oda, József felfedte a kilétét a testvérei előtt, és a fáraó megismerte József családját.+ 14 Így hát József üzent, és elhívta Kánaánból apját, Jákobot és minden rokonát,+ összesen 75 embert*.+ 15 Jákob tehát lement Egyiptomba,+ és ott halt meg,+ csakúgy, mint ősapáink.+ 16 Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba fektették őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg Hámor fiaitól Sikemben.+

17 Amint közeledett az ideje, hogy beteljesedjen az ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban, 18 míg egy másik király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.+ 19 Ez ravaszul bánt népünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette apáinkat, hogy hagyják magukra kisgyermekeiket, hogy ne maradjanak életben.+ 20 Ebben az időben született Mózes, aki rendkívül szép volt*. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla*.+ 21 Mikor pedig magára hagyták*,+ a fáraó lánya magához vette, és a saját fiaként nevelte fel+. 22 Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden tudományára, és hatásosan beszélt, és nagy dolgokat tett.+

23 Mikor pedig 40 éves lett, elhatározta*, hogy meglátogatja* testvéreit, az izraelitákat.+ 24 Amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédte és bosszút állt érte, leütve az egyiptomit. 25 Azt hitte, a testvérei felismerik majd, hogy Isten őáltala menti meg őket, de nem így történt. 26 Másnap meg éppen akkor ment hozzájuk, amikor verekedtek, és megpróbálta kibékíteni őket, ezt mondva: »Férfiak! Testvérek vagytok. Miért bántok így egymással?« 27 De az, aki bántalmazta a társát, ellökte Mózest, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak fölénk? 28 Csak nem akarsz velem is végezni, mint ahogy tegnap az egyiptomival?« 29 Ennek hallatán Mózes elmenekült, és bevándorlóként élt Midián földjén, ahol aztán két fia született.+

30 Majd 40 év elteltével megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy közelében levő pusztában, egy égő tövisbokor lángjában.+ 31 Amikor Mózes meglátta ezt, nagyon elcsodálkozott. De amint közelebb ment, hogy szemügyre vegye, Jehova* hangja hallatszott: 32 »Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.«+ Mózest ekkor remegés fogta el, és nem mert közelebb menni. 33 Jehova* ezt mondta neki: »Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. 34 Láttam, hogy elnyomják népemet, mely Egyiptomban van, és hallottam sóhajtozásukat+. Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket. Most pedig gyere, elküldelek Egyiptomba.« 35 Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?«,+ Isten elküldte+ mint uralkodót és egyben szabadítót az angyal által, aki megjelent neki a tövisbokorban. 36 Ez az ember kivezette őket,+ és csodákat* meg jeleket tett Egyiptomban,+ a Vörös-tengeren+ és a pusztában 40 éven át+.

37 Ez a Mózes mondta az izraelitáknak: »Isten prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok.«+ 38 Ő az, aki ott volt Izrael népe közt a pusztában az angyallal+, aki a Sínai-hegyen vele beszélt,+ és a mi ősapáinkkal. Szent kijelentéseket kapott, melyek élőek, hogy nekünk adja azokat.+ 39 Ősapáink azonban nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték,+ és a szívük visszavágyott Egyiptomba+. 40 Ezt mondták Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy vezessenek minket! Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«+ 41 Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és ünnepet tartottak annak örömére, hogy bálványt készítettek.+ 42 Így hát Isten elfordult tőlük, és hagyta, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének,+ ahogy meg van írva a Próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel különféle áldozatokat 40 éven át a pusztában, ó, Izrael népe? 43 Hanem Molok+ sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba. Ezeket a bálványokat azért készítettétek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.«+

44 Ősapáinknál ott volt a hajlék* a pusztában, ahogy Isten arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.+ 45 És ősapáink, akik átvették azt, bevitték Józsuéval azoknak a nemzeteknek a földjére,+ amelyeket Isten kiűzött ősapáink elől.+ Ott maradt egészen Dávid napjaiig. 46 Isten jóindulattal volt Dávid iránt, aki azt kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről* Jákob Istene számára.+ 47 De Salamon épített neki házat.+ 48 A legfelségesebb Isten azonban nem lakik kézzel készített házakban,+ mint ahogy a próféta mondja: 49 »Az ég a trónom,+ a föld pedig a lábzsámolyom.+ Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova*. Vagy hol van a lakóhelyem? 50 Hát nem az én kezem alkotta mindezeket?«+

51 Ti konok emberek, akik befogjátok a fületeket, és nem vagytok hajlandóak változtatni a gondolkodásotokon,* mindig ellenálltok a szent szellemnek. Ahogy ősapáitok tettek, úgy tesztek ti is.+ 52 Melyik prófétát nem üldözték ősapáitok?+ Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az igazságosnak az eljövetelét,+ akinek most árulói és gyilkosai lettetek,+ 53 ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt,+ de nem tartottátok meg.”

54 Mikor aztán ezeket hallották, feldühödtek*, és vicsorgatni kezdték rá a fogukat. 55 István azonban a szent szellemtől áthatva az égre szegezte a szemét, meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll Isten jobbján+. 56 Ekkor ezt mondta: „Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát+, amint ott áll Isten jobbján+.” 57 Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és mindannyian rárohantak. 58 Miután pedig kiűzték a városból, köveket kezdtek hajigálni rá+. A tanúk+ lerakták a felsőruháikat egy fiatal férfi lábához, akit Saulnak hívtak.+ 59 Miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő így könyörgött: „Úr Jézus, fogadd el szellememet*.” 60 Aztán letérdelt, és hangosan felkiáltott: „Jehova*, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”+ És miután ezt mondta, meghalt*.