Ézsaiás
51 Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,
akik keresitek Jehovát.
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,
és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.
3 Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.+
Megvigasztalja romjait,+
pusztáját olyanná teszi, mint az Éden+,
kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.+
Ujjonganak és vigadnak benne,
hálaadás és énekszó hallatszik.+
4 Figyelj rám, ó, népem,
és fordítsd felém füledet, nemzetem!+
5 Közeleg az igazságosságom.+
6 Nézzetek fel az égre,
és tekintsetek le a földre.
Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,
a föld elkopik, mint a ruha,
lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.
Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,
és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.
Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre+.”
9 Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,
ó, Jehova karja!+
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.
10 Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?+
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?+
11 Visszatérnek majd Jehova megváltottai.+
Ujjongani és örülni fognak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.+
12 „Én, én vigasztallak meg titeket.+
Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,+
és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?
Egész nap csak rettegtél elnyomóid* dühétől,
mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?
14 Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.+
Nem fog meghalni, nem száll a verembe,
és mindig lesz kenyere.
15 Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,
aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.+
Seregek Jehovája a neve.+
16 Szavaimat szádba adom,
és kezem árnyékával eltakarlak,+
hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,+
és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«+
17 Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,+
te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.
Kiittad a kelyhet,
kiürítetted a tántorgás poharát.+
18 A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,
és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.
19 Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!+
Ki vigasztal meg?+
20 Fiaid elájultak.+
Ott fekszenek minden utcasarkon*,
mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”
21 Azért, kérlek, figyelj ide,
ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!
22 Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:
„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,+
a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.+
Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca, amelyen járnak.”