Jeremiás
4 „Ha visszatérsz, ó, Izrael – ez Jehova kijelentése –,
ha visszatérsz hozzám,
és eltávolítod utálatos bálványaidat színem elől,
akkor nem leszel menekült.+
2 És ha majd az igazsággal, joggal és igazságossággal összhangban
így esküszöl: »Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!«,
akkor a nemzetek áldásban részesülnek általa*,
és vele fognak dicsekedni.”+
3 Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek:
„Szántsatok magatoknak szántóföldet,
és ne vessetek tövisbokrok közé.+
4 Metélkedjetek körül Jehovának,
és távolítsátok el szívetek előbőrét,+
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,
nehogy lángra lobbanjon dühöm, mint a tűz,
és olthatatlanul égjen
gonosztetteitek miatt!+”
5 Hirdessétek ki Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben!
Kiáltsatok, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!+
Harsányan kiáltsatok, és mondjátok: „Gyűljetek össze,
és meneküljünk a megerősített városokba!+
6 Állítsatok jelt* Sion felé!
Keressetek menedéket, és álljatok készenlétben”,
mert veszedelmet hozok északról,+ nagy csapást.
Elindult helyéről, hogy rettegést keltővé tegye földedet.
Városaid romba dőlnek, és senki sem fog lakni bennük.+
8 Öltözzetek hát zsákruhába,+
keseregjetek* és jajgassatok,
mert Jehova lángoló haragja nem fordult el tőlünk.
A papok megrémülnek, és a próféták csodálkozni fognak” – ez Jehova kijelentése.+
10 Akkor ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet+ és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«,+ holott a torkunkhoz szorítják a kardot*.”
11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez:
„A puszta kopár dombjai felől perzselő szél közeledik,
és lecsap népem lányára*,
de nem azért, hogy szórjon vagy tisztítson.
12 Ezek felől jön a szél teljes erővel az én parancsomra.
Most majd kihirdetem az ellenük szóló ítéleteket.
13 Úgy jön, mint az esőfelhők,
és szekerei olyanok, mint a szélvész.+
Lovai gyorsabbak a sasoknál.+
Jaj nekünk, mert csapást mértek ránk!
14 Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!+
Meddig dédelgetsz még magadban rossz gondolatokat?
15 Mert hang szól Dán felől,+
és pusztulást hirdet Efraim hegyvidékéről.
16 Jelentsétek a nemzeteknek!
Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!”
„Őrszemek* közelednek messzi földről,
és csatakiáltást hallatnak Júda városai ellen.
17 Ellene jönnek minden oldalról, mint a mezőőrök,+
mert fellázadt ellenem+ – ez Jehova kijelentése. –
18 Meg fogsz fizetni viselkedésedért és tetteidért.+
Milyen keserves a pusztulásod,
mert egészen a szívedig hatol!”
19 Jaj, de gyötrődöm, mennyire gyötrődöm!
Szörnyű fájdalmat érzek szívemben*!
Háborog bennem a szívem.
20 Csapás csapást ér. Erről adnak hírt,
mert az egész országot elpusztították.
Hirtelen pusztították el sátraimat,
egy szempillantás alatt sátorlapjaimat.+
22 „Mert esztelen az én népem.+
Nem vesznek rólam tudomást.
Ostoba fiak ők, nem értelmesek.
Ahhoz van eszük*, hogy rosszat tegyenek,
de jót tenni nem tudnak.”
23 Láttam a földet, és az üres és kietlen volt.+
Láttam az eget is, és már nem árasztott világosságot.+
24 Láttam a hegyeket, és azok remegtek,
és a dombok is rázkódtak.+
25 Láttam, hogy nincs már ott ember,
és az ég madarai mind elmenekültek.+
26 Láttam, hogy a gyümölcsöskertek földje pusztává lett már,
és városait mind romba döntötték.+
Jehova miatt volt ez,
lángoló haragja miatt.
27 Jehova ugyanis ezt mondja: „Elhagyatottá lesz az egész föld,+
de nem pusztítom el teljesen.
Azért van ez, mert szóltam, döntöttem.
Nem gondolom meg magam,* és nem is térek el attól.+
29 A lovasok és az íjászok hangja miatt
az egész város menekül.+
Bemennek a sűrűbe,
és felmásznak a sziklák közé.+
Minden város elhagyatott,
nem lakik bennük ember.”
30 Most, hogy csapás sújtott, mit teszel?
Egykor skarlátvörösbe öltözködtél,
aranydíszekkel ékesítetted magadat,
feketével* hangsúlyoztad a szemeidet.
De hiába csinosítgattad magadat,+
mert elhagytak, akik gerjedeztek utánad,
31 Hangot hallottam, mint amilyen a beteg asszonyé,
gyötrődést, mint amilyen az először szülő nőé,
Sion lányának hangját, aki levegő után kapkod.
Miközben kitárja kezeit,+ ezt mondja:
„Jaj nekem, mert kimerültem* a gyilkosok miatt!”