Zsoltárok
Az elnyomott ember imája, amikor el van keseredve, és elmondja a panaszát Jehovának.+
2 Ne rejtsd el arcodat előlem nyomorúságom idején.+
3 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst,
és csontjaim vörösen izzanak, mint valami tűzhely.+
4 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű;+
még arról is elfeledkezem, hogy egyek.
6 A puszta pelikánjához hasonlítok.
Olyan vagyok, mint a kuvik a romok között.
8 Ellenségeim egész nap gúnyolnak.+
Akik csúfot űznek belőlem*, az én nevemmel átkozódnak.
9 Hamut eszem kenyér gyanánt,+
italomat könnyeimmel elegyítem+
10 haragod és felháborodásod miatt,
mert fölemeltél engem, csak azért, hogy aztán elvess.
13 Cselekszel majd, és irgalmazol Sionnak,+
mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá;+
itt a meghatározott idő.+
18 Meg van ez írva a jövendő nemzedéknek,+
hogy egy nép, amely ezután fog létrejönni*, dicsérje Jahot.
19 Mert letekint az ő szent magasságából,+
Jehova az égből a földre tekint,
20 hogy meghallgassa a rabnak sóhaját,+
és szabadon engedje a halálra ítélteket,+
21 hogy hirdessék Jehova nevét Sionban,+
és dicséretét Jeruzsálemben,
22 amikor a népek és a királyságok
összegyűlnek, hogy Jehovát szolgálják.+
23 Idő előtt elvette erőmet,
rövidre szabta napjaimat.
24 Így szóltam: „Ó, Istenem,
ne vedd el életem, mielőtt megöregednék,
te, akinek évei átívelnek minden nemzedéken+.
25 Te raktad le hajdanán a föld alapjait,
az ég is a te kezed műve.+
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz;
mind elkopnak, akár a ruha.
Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük.
27 De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.+
28 Szolgáid gyermekei biztonságban élnek majd,
és utódaik biztosan megmaradnak előtted.+”