Jeremiás
16 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Ne végy feleségül senkit, és ne legyenek fiaid, se lányaid ezen a helyen. 3 Mert ezt mondja Jehova a fiakról és a lányokról, akik itt születnek, és anyáikról, akik szülik őket, és apáikról, akik nemzik őket ebben az országban: 4 »Halálos betegségekben fognak meghalni,+ de senki sem siratja meg vagy temeti el őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.+ Kard és éhínség végez velük,+ és hulláik az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé.«
5 Ezt mondja Jehova:
»Ne menj be olyan házba, ahol halotti tort ülnek,
ne menj siratni, és ne fejezd ki az együttérzésedet.«+
»Mert megvontam békémet ettől a néptől – ez Jehova kijelentése –,
csakúgy, mint odaadó szeretetemet és irgalmamat.+
6 Az előkelők is, és a jelentéktelenek is meg fognak halni ebben az országban.
Nem temetik el őket,
senki sem gyászolja őket,
és senki nem fogja megvagdosni, sem kopaszra nyírni magát értük*.
7 Senki sem ad kenyeret a gyászolóknak,
hogy megvigasztalja őket halottaik miatt.
És a vigasz poharát sem nyújtja nekik senki,
hogy igyanak belőle apjuk vagy anyjuk elvesztése miatt.
8 Olyan házba se menj be, ahol lakomát tartanak,
hogy leülj velük enni-inni.«
9 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Még a ti napjaitokban, a szemetek láttára megszüntetem ezen a helyen az ujjongás és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.«+
10 Mikor pedig elmondod mindezeket ennek a népnek, ők majd ezt kérdezik tőled: »Miért mondta Jehova, hogy elhozza ránk ezt a nagy veszedelmet? Milyen vétket és milyen bűnt követtünk el Istenünk, Jehova ellen?«+ 11 Akkor így válaszolj nekik: »Azért, mert ősapáitok elhagytak engem+ – ez Jehova kijelentése –, és más isteneket követtek, azoknak szolgáltak, és meghajoltak előttük.+ Engem azonban elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.+ 12 Ti pedig még ősapáitoknál is sokkal gonoszabbul viselkedtetek,+ és egytől egyig gonosz szívetek makacsságát követitek, ahelyett hogy nekem engedelmeskednétek.+ 13 Ezért kivetlek benneteket ebből az országból egy olyan földre, amelyet sem ti, sem ősapáitok nem ismertek.+ Ott majd más isteneknek fogtok szolgálni éjjel-nappal,+ mert nem leszek kegyes hozzátok.«
14 »Ám jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor többé nem azt mondják: ’Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről!’,+ 15 hanem ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta Izrael népét észak földjéről, és mindazokból az országokból, ahova szétszórta őket!’ Visszahozom őket földjükre, amelyet ősapáiknak adtam.«+
16 »Sok halászt hívok – ez Jehova kijelentése –,
és halászni fogják őket.
Aztán sok vadászt hívok,
és levadásszák őket minden hegyen, minden dombon
és a sziklahasadékokban.
17 Mert szemmel tartom minden tettüket*.
Nincsenek elrejtve előlem,
és vétkük sincs rejtve szemem elől.
18 Mielőtt visszahoznám őket, teljes mértékben megfizetek nekik vétkükért és bűnükért,+
amiért megszentségtelenítették földemet utálatos, élettelen bálványaikkal*,
és undorító dolgaikkal töltötték be örökségemet.+«”
19 Ó, Jehova! Erősségem és erődöm,
menedékem a nyomorúság napján!+
Hozzád térnek majd a nemzetek a föld minden részéről,
és ezt mondják: „Ősapáinknak csak hazugság lett az örökségük,
hiábavalóság, és olyasmi, ami semmire sem jó.”+
20 Hát készíthet-e magának isteneket az ember,
mikor azok nem is istenek?+
21 „Ezért hát megismertetem velük,
ezúttal megismertetem velük erőmet és hatalmamat,
és megtudják, hogy az én nevem Jehova.”