Zsoltárok
A karmesternek: Jedutun*+ szerint. Dávid éneke.
39 Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,
hogy ne vétkezzek nyelvemmel.+
Ügyelek a számra, megzabolázom,+
míg jelenlétemben van a gonosz.”
2 Néma voltam, és csendes.+
Még arról sem beszéltem, ami jó,
de a fájdalmam nagy volt*.
3 Szívem forrt* a bensőmben.
Míg merengtem*, mintha tűz emésztett volna.
Majd így szóltam:
4 „Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,
és napjaim számát,+
hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok*!
Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is.+ (Szela.)
6 Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék.
Hajszolja a semmit.*
Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.+
7 Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova?
Te vagy minden reményem!
8 Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!+
Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!
10 Ne sújts tovább csapással!
Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám.
11 Megfedded az embert a vétke miatt,+
és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly.
Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet.+ (Szela.)
12 Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,
figyelj oda segélykiáltásomra!+
Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,
hiszen csak idegen vagyok szemedben,+
13 Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,
mielőtt meghalok, és nem leszek.”