Jeremiás

26 Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az üzenet jött Jehovától: 2 „Ezt mondja Jehova: »Állj meg Jehova házának udvarában, és szólj Júda minden városának lakóiról*, akik eljönnek Jehova házába, hogy imádják őt*. Mondd el nekik mindazt, amit megparancsolok neked. Egyetlen szót se hagyj el! 3 Talán odafigyelnek majd, és mindegyikük megtér gonosz útjáról. Én pedig meggondolom magamat*, és nem hozom el rájuk a veszedelmet, amelyet el akartam hozni gonosztetteik miatt.+ 4 Így szólj hozzájuk: ’Ezt mondja Jehova: „Ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok be törvényemet*, amelyet nektek adtam, 5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket újra meg újra* elküldök hozzátok, akikre eddig nem hallgattatok,+ 6 akkor hasonlóvá teszem e házat Silóhoz+, és a föld minden nemzete átkozni fogja ezt a várost.+”’«”

7 És a papok, a próféták és az egész nép hallotta, hogy Jeremiás ezeket a szavakat mondja Jehova házában.+ 8 Így miután Jeremiás elmondta mindazt, amit Jehova parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok, a próféták és az egész nép megragadta őt, és így szóltak: „Meg kell halnod! 9 Miért prófétáltál ilyeneket Jehova nevében: »Olyan lesz ez a ház, mint Siló, és pusztává teszik ezt a várost, úgyhogy lakatlan lesz.«” És az egész nép Jeremiás köré gyűlt Jehova házában.

10 Amikor Júda fejedelmei meghallották ezeket a szavakat, felmentek a király házából* Jehova házába, és leültek Jehova új kapujának bejáratánál.+ 11 A papok és a próféták ekkor így szóltak a fejedelmekhez és az egész néphez: „Ez az ember halálbüntetést érdemel,+ mert ez ellen a város ellen prófétált, amint a saját fületekkel is hallottátok.”+

12 Jeremiás erre ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Jehova küldött engem, hogy e ház és e város ellen prófétáljak azokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok.+ 13 Most azért változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és hallgassatok Jehova Istenetek szavára. Akkor Jehova meggondolja magát*, és nem hozza el rátok a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ 14 Én pedig a kezetekben vagyok. Tegyétek velem azt, amit jónak és helyesnek láttok. 15 De tudnotok kell, hogy ha engem halálra adtok, akkor ártatlan vér tapad a kezetekhez és e városnak és lakóinak kezéhez is, mert engem valóban Jehova küldött hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket a szavakat.”

16 Akkor a fejedelmek és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: „Ez az ember nem érdemel halálbüntetést, mert Jehova Istenünk nevében szólt hozzánk.”

17 Sőt, az ország vénei közül felálltak néhányan, majd így szóltak az egész összegyűlt néphez: 18 „Ezékiásnak+, Júda királyának a napjaiban a móreseti Mikeás+ is prófétált, és így beszélt Júda egész népéhez: »Ezt mondja a seregek Jehovája:

19 Vajon halálra adta-e őt Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem. Inkább mélységesen tisztelte* Jehovát, Jehova jóindulatáért könyörgött,* így Jehova meggondolta magát*, és nem hozta el rájuk a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ Mi pedig ilyen nagy csapást hoznánk magunkra*?

20 Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétált: Urija, Semája fia Kirját-Jeárimból+. Ez ellen a város ellen és ez ellen a föld ellen prófétált, ahhoz hasonlóan, ahogy Jeremiás. 21 Joákim+ király és minden kiemelkedő harcosa, valamint az összes fejedelem meghallotta a szavait, és a király meg akarta öletni őt.+ Urija ennek hallatán megijedt, és elmenekült Egyiptomba. 22 Erre Joákim király elküldte Elnátánt+, Akbór fiát, és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba. 23 Elhozták hát Uriját Egyiptomból, és Joákim király elé vitték. Az pedig megölte őt karddal,+ és holttestét a köznép temetőjébe dobta.”

24 De Ahikám+, Sáfán+ fia támogatta Jeremiást, nehogy kiszolgáltassák őt a népnek, és megöljék.+