Ézsaiás
44 Most pedig figyelj, ó, szolgám, Jákob,
és te, ó, Izrael, akit kiválasztottam!+
4 Kihajtanak, mint növények a zöld fű között,+
mint nyárfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja majd: ’Jehováé vagyok.’+
Egy másik Jákob nevéről nevezi magát,
megint egy másik pedig ezt írja a kezére: ’Jehováé’,
és felveszi Izrael nevét.«
»Én vagyok az első és az utolsó.+
Rajtam kívül nincs Isten.+
7 Ki olyan, mint én?+
Hadd beszéljen, hogy elmondja és bizonyítsa nekem!+
Mondják el, mi fog következni,
és hogy mi történik majd,
ahogy én attól fogva tettem, hogy megalapítottam a hajdani népet.
Vajon nem mondtam meg előre mindegyikőtöknek, és nem jelentettem be?
Ti vagytok az én tanúim.+
Van Isten rajtam kívül?
Nincs, nincsen más kőszikla+. Én nem tudok egyről sem.«”
9 A faragott bálványok készítői mind semmik,
és kedvenc tárgyaik semmit sem érnek.+
11 Társai mind szégyent vallanak.+
A mesterek csak emberek.
Gyűljenek össze, és foglaljanak állást.
Rettegni fognak, és megszégyenülnek valamennyien.
12 A kovács a szén fölött munkálja meg a vasat a szerszámával*.
Kalapácsokkal formálja,
és erős karjával dolgozik rajta.+
Majd megéhezik, és elfogy az ereje.
Nem iszik vizet, és elfárad.
13 A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, megrajzolja a mintát vörös krétával,
vésővel dolgozik a fán, és körzővel rajzol rá.
14 Van, akinek az a dolga, hogy cédrusfát vágjon.
Választ egy fát, egy tölgyfát,
és hagyja, hadd erősödjön meg az erdő fái között.+
Elülteti a babérfát, és az az esőtől megnő.
15 Aztán az ember tüzelőnek használja.
Vesz belőle, hogy melegedhessen,
tüzet rak és kenyeret süt.
De istent is készít belőle, és imádja azt.
Faragott bálványt készít, és leborul előtte.+
16 Felét elégeti tűzben,
megsüti rajta a húst. Megeszi, és jóllakik.
Meg is melegszik, és így szól:
„De jó! Melegszem, miközben nézem a tüzet.”
17 A maradék fából meg istent készít, faragott bálványt.
Leborul előtte, és imádja azt.
Imádkozik hozzá, és ezt mondja:
„Ments meg, mert te vagy az én istenem!”+
18 Semmit sem tudnak és semmit sem értenek,+
mert a szemük le van zárva, és nem látnak,
és a szívükben nincs éleslátás.
19 Senki sem gondolja végig a szívében,
nem fogja fel vagy érti meg, hogy ezt mondaná:
„A felét elégettem tűzben,
a parazsán kenyeret és húst sütöttem, hogy egyek.
A maradékából meg utálatosságot készítsek?+
Egy darab fát* imádjak?”
20 Olyan, mint aki hamut eszik.
A saját szíve becsapta és félrevezette.
Nem tudja megmenteni magát*, és nem is mondja ezt:
„Hát nem egy értéktelen dolog van a jobb kezemben?”
21 „Emlékezz ezekre, ó, Jákob, és te, ó, Izrael,
mert szolgám vagy.
Én formáltalak, és a szolgám vagy.+
Ó, Izrael, én nem feledlek el!+
22 Eltakarom törvényszegéseidet, mintha felhővel takarnám el,+
és bűneidet, mintha sűrű felleggel takarnám el.
Térj vissza hozzám, mert én megváltalak!+
23 Örömmel kiálts, te ég,
mert Jehova tettre kelt!
Diadalmasan kiáltsatok, ti mélységei a földnek!
Örömmel kiáltsatok, ti hegyek,+
te erdő és minden fád!
Mert Jehova megváltotta Jákobot,
és megmutatja az ő fenségét Izraelen.+”
24 Így szól Jehova, a te megváltód,+
aki megformált az anyaméhben:
„Én vagyok Jehova, aki mindent elkészített.
Ki volt velem?
25 Meghiúsítom a fecsegők* jeleit.
Én vagyok az, aki bolonddá teszi a jósokat,+
aki összezavarja a bölcseket,
aki ostobasággá változtatja a tudásukat,+
26 aki valóra váltja a szolgája szavát,
aki maradéktalanul végrehajtja követei jövendöléseit,+
aki azt mondja Jeruzsálemről: »Lakni fogják«,+
és Júda városairól: »Újjáépülnek,+
újjáépítem a romjait«,+
27 aki így szól a mély vizekhez: »Párologjatok el,
és minden folyótokat kiszárítom«,+
28 aki azt mondja Círuszról+: »Pásztorom ő,
és maradéktalanul végrehajt mindent, amit akarok«,+
és aki azt mondja Jeruzsálemről: »Újjáépül«,
a templomról pedig: »Lerakják alapodat.«+”