Ézsaiás
42 Ő az én szolgám,+ akit támogatok!
Akit kiválasztottam,+ és akiben örömömet lelem*+.
Szellememet adom neki.+
Megmutatja a nemzeteknek, mi az igazságosság.+
3 Megrepedt nádszálat nem tör el,
és pislákoló kanócot nem olt ki.+
Hűségesen érvényre juttatja az igazságosságot.+
4 Nem halványul el, és nem reped meg. Megszilárdítja az igazságosságot a földön.+
Törvényére* várnak a szigetek.
5 Így szól az igaz Isten, Jehova,
aki az eget teremtette, a hatalmas Isten, aki kifeszíti azt,+
aki kiteríti a földet és annak termését,+
aki leheletet ad a rajta levő népnek,+
6 „Én, Jehova, igazságosan cselekedtem, és elhívtalak.
Megfogtam kezedet.
Megóvlak, és szövetségül adlak az embereknek,+
és világosságul a nemzeteknek,+
7 hogy megnyisd a vakok szemeit,+
hogy kihozd a börtönből a rabokat
és azokat, akik a sötétségben ülnek.+
8 Én vagyok Jehova. Ez a nevem.
9 Az első dolgok megtörténtek,
és most újakat hirdetek.
Még mielőtt elkezdődnek, elmondom nektek.+”
10 Ti, akik a tengeren hajóztok a tengeri élőlények közt,
ti szigetek és az ott lakók,+
énekeljetek Jehovának új éneket,+
dicséretét a föld végétől fogva.+
Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói,
a hegyek csúcsáról kiáltsanak az emberek.
12 Adjanak dicsőséget Jehovának,
és hirdessék a szigeteken, hogy dicséretre méltó.+
13 Jehova kivonul majd, mint egy hős.+
Fellelkesedik, mint egy harcos.+
Kiált, igen, csatakiáltást hallat,
hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.+
14 „Sokáig csendben voltam.
Hallgattam, és visszafogtam magam.
Mint a szülő nő,
nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre.
15 Hegyeket és dombokat tarolok le,
és egész növényzetüket elszárítom.
Ezt fogom tenni értük, és nem hagyom el őket.”
17 Azok, akik faragott bálványokban bíznak,
és ezt mondják a fémszobroknak*: „Ti vagytok isteneink”,
meg fognak hátrálni, és nagyon megszégyenülnek.+
18 Figyeljetek, ti süketek!
Nézzetek és lássatok, ti vakok!+
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám,
és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök?
Ki olyan vak, mint aki jutalmat kapott,
és ki olyan vak, mint Jehova szolgája?+
20 Sok mindent látsz, de nem vagy résen.
Kinyitod a füled, de nem figyelsz.+
21 Jehova az igazságosságáért
örömét lelte abban, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye a törvényt*.
22 De ez egy kirabolt, kifosztott nép.+
Mindannyian csapdába kerültek a vermekben, és börtönben rejtegetik őket.+
Kirabolták őket, és nincs, aki megszabadítaná őket.+
Kifosztották őket, és senki sem mondja: „Hozd vissza őket!”
23 Ki hallja ezt közületek?
Ki figyel a későbbi időkre?
24 Ki adta oda Jákobot zsákmányul,
és Izraelt a fosztogatóknak?
Hát nem Jehova, aki ellen vétkeztünk?
25 Ezért Isten kiöntötte rájuk dühét,
haragját és a háború hevét.+
Ez felemésztett mindent körülöttük, de oda sem figyeltek.+
Ez tombolt ellenük, de semmit sem szívleltek meg.+