2Sámuel
13 Dávid fiának, Absolonnak volt egy szép húga, akit Támárnak+ hívtak, és Dávid fia, Amnon+ beleszeretett. 2 Amnon annyira gyötrődött a húga, Támár miatt, hogy belebetegedett. A lány ugyanis szűz volt, és Amnonnak lehetetlennek tűnt, hogy bármit is tegyen vele. 3 Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb+ nevű társa, aki Dávid testvérének, Simeahnak+ volt a fia, és aki nagyon ravasz ember volt. 4 Ez így szólt hozzá: „Királynak fia, miért vagy minden reggel ilyen levert? Miért nem mondod el nekem?” Amnon erre így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, Absolon testvérem húgába.”+ 5 Jonadáb ezt mondta neki: „Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek. Amikor majd apád meglátogat, így szólj hozzá: »Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és enni adjon nekem. Ha előttem készíti el a betegnek való ételt*, és felszolgálja nekem, akkor megeszem.«”
6 Amnon tehát lefeküdt, betegnek tettette magát, és a király el is jött meglátogatni őt. Akkor így szólt Amnon a királyhoz: „Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és előttem süssön két szív alakú süteményt, hogy felszolgálja nekem, és egyek.” 7 Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba: „Kérlek, menj el testvérednek, Amnonnak a házába, és készíts neki ételt*.” 8 Támár tehát elment a testvérének, Amnonnak a házába, aki ott feküdt. Fogta Támár a tésztát, meggyúrta, süteményeket formált belőle Amnon előtt, és megsütötte azokat. 9 Majd fogta a serpenyőt, és kitette Amnon elé a süteményeket. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt: „Küldjetek ki mindenkit innen!” Erre mindenki kiment.
10 Amnon most ezt mondta Támárnak: „Hozd be az ételt* a hálószobába, és szolgáld fel, hogy ehessek.” Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket testvéréhez, Amnonhoz a hálószobába. 11 Amikor odavitte azokat neki, hogy egyen, Amnon megragadta őt, és ezt mondta neki: „Gyere, feküdj le velem, húgom!” 12 De az így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szabad ilyet tenni Izraelben.+ Ne kövesd el ezt a gyalázatos tettet!+ 13 Hogyan tudnék együtt élni ezzel a szégyennel? Téged pedig gyalázatos emberként fognak számontartani Izraelben. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.” 14 De ő nem akart hallgatni rá, hanem leteperte, és megalázta őt azzal, hogy megerőszakolta. 15 Amnon ezután mélységesen meggyűlölte őt. A gyűlölete nagyobb volt a szerelemnél, melyet korábban érzett iránta. Ezt mondta hát neki: „Kelj fel, és menj innen!” 16 Ő erre így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Mert rosszabb az, hogy most elküldesz engem, mint amit az előbb tettél velem!” De ő nem akart hallgatni rá.
17 Azzal odahívta fiatal szolgáját, és ezt mondta neki: „Vidd ki innen, és zárd be az ajtót utána!” 18 (A lányon pedig egy különleges* köntös volt, mert ilyen ruhát viseltek a király szűz lányai.) Amnon szolgája tehát kivitte őt, és bezárta utána az ajtót. 19 Támár akkor hamut hintett a fejére+, megszaggatta szép köntösét, majd kezét a fejére téve elment, és jajgatva járt-kelt.
20 A testvére, Absolon+ akkor ezt kérdezte tőle: „Talán a testvéred, Amnon volt veled? Most pedig hallgass, húgom. A testvéred ő.+ Ne emészd magad ezen.” Támár ezután testvérének, Absolonnak a házában lakott, elszigetelten másoktól. 21 Amikor Dávid király hallott minderről, nagyon megharagudott.+ De nem akarta megbántani a fiát, Amnont, mert szerette őt, hiszen az elsőszülöttje volt. 22 Absolon pedig semmit sem mondott Amnonnak, se jót, se rosszat. Ugyanis gyűlölte Amnont,+ amiért az megalázta Támárt, a húgát.+
23 Két teljes év múlva Absolon juhnyírói Baál-Hácorban voltak, Efraim+ közelében, és Absolon meghívta a király összes fiát+. 24 Bement a királyhoz, és ezt mondta: „Szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái velem!” 25 A király azonban ezt mondta Absolonnak: „Nem, fiam! Ha mindannyian elmegyünk, még a terhedre leszünk.” Az unszolása ellenére sem akart elmenni, hanem megáldotta őt. 26 Absolon akkor így szólt: „Ha te nem, akkor hadd jöjjön velünk, kérlek, a testvérem, Amnon.”+ A király erre ezt mondta neki: „Miért kellene veled mennie?” 27 De Absolon unszolta őt, így aztán elküldte vele Amnont és a király valamennyi fiát.
28 Absolon akkor utasította a szolgáit: „Figyeljetek, és amikor Amnon vidám lesz a bortól, és én azt mondom nektek: »Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom ezt nektek! Legyetek erősek és bátrak!” 29 Absolon szolgái pontosan úgy cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta. Erre a király többi fia mind fölkelt, felült az öszvérére, és elmenekült. 30 Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott: „Absolon megölte a király minden fiát, és egyikük sem maradt életben.” 31 A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit, lefeküdt a földre, és a szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette.
32 De Jonadáb+, Dávid testvérének, Simeahnak+ a fia ezt mondta: „Ne gondolja az én uram, hogy a király minden fiát megölték, mert csak Amnon halt meg.+ Ez Absolon parancsára történt, aki már akkor elhatározta ezt,+ amikor Amnon megalázta a húgát,+ Támárt+. 33 Most tehát ne törődjön* uram, királyom azzal, amit mondanak, hogy »a király minden fia meghalt«, mert csak Amnon halt meg.”
34 Közben Absolon elmenekült.+ Később az őrálló felnézett, és látta, hogy sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál. 35 Akkor Jonadáb+ így szólt a királyhoz: „Ott jönnek a király fiai! Úgy történt, ahogy a szolgád mondta.” 36 Alig fejezte be a szavait, a király fiai bejöttek, és hangosan sírtak. A király is, és az összes szolgája is keservesen sírt. 37 Absolon azonban elmenekült, és Talmaihoz+, Ammihud fiához, Gesúr királyához ment. Dávid sok napon át gyászolta a fiát. 38 Miután Absolon elmenekült Gesúrba+, három évig maradt ott.
39 Idővel Dávid király már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz, mert belenyugodott* Amnon halálába.