Jób
Szabadjára engedem a panaszom,
beszélni fogok keserű nyomorúságomban*.
2 Megmondom Istennek: »Ne nyilváníts bűnösnek!
Mondd el, miért szállsz vitába velem.
3 Hasznod van abból, hogy elnyomsz engem?
Hogy megveted a kezed munkáját,+
és jobbnak tartod a gonoszok tanácsát?
4 Testi szemed van tán,
vagy úgy látsz, ahogy a halandó ember lát?
5 Hát olyanok a te napjaid, mint a halandó ember napjai?
7 Tudod, hogy nem vagyok bűnös.+
Senki sincs, aki megszabadíthatna kezedből.+
8 Saját kezeddel formáltál meg és alkottál engem,+
most meg teljesen megsemmisítesz.
10 Vajon nem öntöttél ki, mint a tejet,
és oltottál be, mint amikor sajtot készítenek?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél,
csontokkal és inakkal szőttél egybe.+
12 Életet adtál nekem, és odaadó szeretettel bántál velem.
Gondviselésed őrizte szellemem*.+
13 De titkon ezeket akartad tenni.*
Tudom, hogy mindez tőled van:
14 Ha vétkeznék, te látnád,+
és nem mentenél fel a bűnöm alól.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem!
16 Ha felemelem a fejem, vadászol rám, mint egy oroszlán,+
és hatalmadat ismét ellenem fordítod.
17 Új tanúkat hozol ellenem,
és még jobban haragszol rám,
hisz egyik baj a másik után ér.
18 Miért is hoztál elő az anyaméhből?+
Haltam volna meg, mielőtt bárkinek a szeme látott volna!
19 Olyan lett volna, mintha soha nem lettem volna.
Az anyaméhből egyenesen a sírba vittek volna.«
20 Hát nem csak néhány napom maradt hátra?+ Bárcsak békén hagyna!