Zsoltárok
A karmesternek. Dávid éneke.
64 Ó, Isten, halld meg hangomat, amikor hozzád könyörgök!+
Óvd meg életemet az ellenség félelmetes támadásaitól!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos cselszövéseitől,+
a gonoszul cselekvők sokaságától!
3 Megélesítik nyelvüket, mint a kardot;
kegyetlen szavaikkal úgy céloznak, mint a nyilakkal,
4 hogy az ártatlanra lőjenek rejtekükből.
Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.
5 Ragaszkodnak gonosz tervükhöz,*
megbeszélik, hogyan rejtsék el a csapdáikat.
Így szólnak: „Ki látja azokat?”+
6 Folyton újabb gonosztettek elkövetésén törik fejüket,
titokban eszelik ki ravasz tervüket.+
Egyiküknél sem lehet tudni, hogy mi van a gondolataikban és a szívükben.
7 Ám Isten rájuk lő,+
és hirtelen nyíl sebzi meg őket.
8 Saját nyelvük okozza bukásukat;+
akik csak látják ezt, a fejüket csóválják.
9 Akkor minden emberen félelem lesz úrrá.
Hirdetik majd, mit vitt véghez Isten,
és betekintést nyernek tetteibe+.
10 Az igazságosak örülni fognak Jehovában, és nála lelnek menedékre.+
A becsületes szívűek mindnyájan ujjonganak* majd.