Cselekedetek

9 Saul még mindig nagyon dühös volt az Úr tanítványaira, és azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli.+ Ezért elment a főpaphoz, 2 és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhasson bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik,+ férfiakat és asszonyokat egyaránt.

3 Mikor már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből.+ 4 Erre ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5 Ő ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok,+ akit te üldözöl+. 6 De most kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.” 7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.+ 8 Saul ekkor felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba. 9 Három napig semmit sem látott,+ és nem is evett, nem is ivott.

10 Volt Damaszkuszban egy Anániás+ nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.” 11 Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi+ embert. Mert imádkozik, 12 és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”+ 13 Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal* Jeruzsálemben. 14 Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa* mindazokat, akik segítségül hívnak téged*.+” 15 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt*,+ hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek+ és a királyoknak+, és az izraelitáknak is. 16 Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.+”

17 Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem.”+ 18 Ekkor hirtelen valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását. Aztán felkelt és megkeresztelkedett, 19 majd evett és erőre kapott.

Néhány napig Damaszkuszban maradt a tanítványokkal,+ 20 és azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia. 21 Mindazok, akik hallották őt, megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust*?+ Nem azért jött ide, hogy letartóztassa és a magas rangú papokhoz vigye őket*?”+ 22 Saul azonban egyre erőteljesebben és meggyőzőbben beszélt. Mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus,+ zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat.

23 Sok nap elteltével pedig a zsidók kitervelték, hogy végeznek vele.+ 24 Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele. 25 Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel egy kosárban+.

26 Jeruzsálembe érkezve+ megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27 Így hát Barnabás+ a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton,+ és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében+. 28 Ezért velük maradt, és szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében. 29 Beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.+ 30 Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba+.

31 A gyülekezet ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában+ békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova* iránt,* és megerősödtek a szent szellem által,+ egyre gyarapodtak.

32 Amikor Péter beutazta azt a vidéket, lement a Liddában+ lakó tanítványokhoz* is. 33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyán, mivel béna volt. 34 Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged.+ Kelj fel, és vesd be az ágyad!”+ Erre az azonnal felkelt. 35 Amikor mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, látták őt, hinni kezdtek az Úrban.

36 Joppéban pedig volt egy Tábita nevű tanítvány, akinek a neve görögre lefordítva: Dorkász*. Ez az asszony nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott*. 37 Azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosdatták hát, és lefektették egy felső szobában. 38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, sürgősen jöjj át hozzánk!” 39 Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst* mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt. 40 Péter aztán mindenkit kiküldött,+ és letérdelve imádkozott. Majd a test felé fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.+ 41 Ő a kezét adva neki felsegítette, behívta a tanítványokat* meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.+ 42 Ez ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban+. 43 Péter ezután jó néhány napig Joppéban maradt Simonnál, a tímárnál.+