Zsoltárok
HARMADIK KÖNYV
(Zsoltárok 73–89.)
Asáf+ éneke.
73 Isten jó Izraelhez, a tiszta szívűekhez.+
2 Én viszont majdnem letértem a helyes útról,
kis híján elcsúsztam.+
6 Ezért nyakláncként viselik a gőgöt,+
ruhaként borítja őket az erőszak.
7 Szemük kidülled a jóléttől*,
többet értek el, mint amit szívükben elképzeltek.
9 Úgy beszélnek, mint akik az égig magasztalják magukat,
és nyelvükkel hencegnek szerte a földön.
10 Ezért Isten népe* hozzájuk fordul,
és iszik bőséges vizükből.
11 Így szólnak: „Hogy is tudhatná Isten?+
Van-e tudomása a Legfelségesebbnek ezekről?”
13 Bizony hiába tartottam tisztán szívemet,
hiába mostam kezeimet annak jeleként, hogy ártatlan vagyok.+
15 De ha ezekről beszéltem volna,
elárultam volna népedet*.
16 Amikor próbáltam megérteni ezt,
csak zaklatottá váltam,
17 mígnem bementem Isten dicső szentélyébe,
és megértettem, hogy milyen jövő vár rájuk.
19 Milyen hirtelen semmisülnek majd meg!+
Milyen hirtelen éri őket a vég, a borzalmas vég!
20 Mint amikor valaki felébred az álomból, ó, Jehova,
úgy felejted el* őket, mikor felkelsz.
22 Oktalan voltam, és értetlen;
olyan voltam előtted, mint a tudatlan állat.
23 De most már mindig veled vagyok;
megfogtad jobb kezem.+
25 Ki másom van nekem az égben?
Semmire sincs szükségem a földön, csak rád.+
26 Testem és szívem elgyengülhet,
de Isten az én szívem kősziklája, és örökségem mindörökre+.
27 Azok, akik távol maradnak tőled, biztosan elvesznek.
Végzel* mindenkivel, aki hűtlenül* elhagy téged.+
28 Nekem azonban olyan jó közelednem Istenhez!+
A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé,
hogy hirdessem minden tettedet+.