Jób
18 Ekkor így válaszolt a suahita Bildád+:
2 „Mikor hagyod már abba az ilyen beszédet?
Legyen benned némi értelem, és aztán beszélhetünk.
4 Még ha marcangolod is magad* haragodban,
teérted talán elhagyatottá lesz a föld,
vagy kimozdul helyéből a szikla?
5 Igen, a gonosz világossága kialszik,
és nem fog ragyogni tüzének lángja.+
6 A világosság el fog sötétülni sátrában,
és kialszik fölötte a lámpás.
7 Megrövidülnek erőteljes léptei,
és a saját tanácsa miatt bukik el.+
8 Mert hálóba viszi a lába,
és belesétál a szövevénybe.
9 Sarka kelepcébe szorul,
csapda tartja őt fogva.+
10 Kötél van elrejtve neki a földön,
és csapda van az ösvényén.
11 Mindenfelől borzalom rémíti meg,+
hajszolja őt, és a nyomában van.
13 Szétfoszlik a bőre,
szörnyű, halálos betegség* emészti végtagjait.
16 Alatta elszáradnak a gyökerei,
felette pedig elsorvadnak az ágai.
17 Emléke elhomályosul a földön,
és a nevét sem ismerik* az utcán.
18 A világosságból a sötétségbe űzik,
és elkergetik a termékeny földről.
19 Nem lesz utódja és leszármazottja a népében,
senkije sem marad élve ott, ahol lakik*.
20 Ha elérkezik a napja, nyugaton az emberek elborzadnak,
keleten pedig rettegés fogja el őket.
21 Ez történik a gonosztevő sátraival,
és annak a lakhelyével, aki nem ismeri Istent.”