Zsoltárok
74 Ó, Isten, miért vetettél el minket mindörökre?+
Miért izzik* haragod legelőd nyája ellen?+
2 Emlékezz meg népedről*, melyet hajdanán kiválasztottál,+
a törzsről, melyet megváltottál örökségedül+.
Emlékezz meg a Sion-hegyről, amelyen laktál.+
3 Menj el arra a helyre, mely teljesen romokban hever.+
Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen.+
4 Ordítoztak ellenségeid imádati helyeden*.+
Saját zászlóikat állították fel jelekként.
5 Olyanok voltak, mint akik ügyesen forgatják a fejszét egy sűrű erdőben.
6 Darabokra zúzták véseteit+ bárddal és vasrúddal.
7 Szentélyedet lángba borították.+
A nevedet viselő hajlékot megszentségtelenítették azzal, hogy a földig rombolták.
8 Ők is, utódaik is ezt mondták magukban:
„Isten minden imádati helyét föl kell égetni az országban!”
9 Jeleinket nem látjuk,
nincs többé próféta,
és senki sincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart még ez.
10 Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél?+
Hát örökké megveti nevedet az ellenség?+
11 Miért tartod vissza kezedet, jobb kezedet?+
Húzd ki kebledből*, és végezz velük!
12 De Isten az én királyom régtől fogva,
ő, aki megmentő tetteket hajt végre a földön.+
13 Te korbácsoltad fel a tengert erőddel,+
te zúztad össze a tengeri szörnyek fejeit a vizekben.
14 Te zúztad szét a leviatán* fejét*.
Eledelül adtad a népnek, a puszták lakóinak.
16 Tiéd a nappal, tiéd az éjszaka is.
Te hoztad létre a világosságot* és a napot.+
18 Ó, Jehova, ne feledkezz meg az ellenség gyalázkodásairól,
és arról, hogy az ostoba nép megveti a te nevedet.+
19 Ne add a vadállatoknak gerlicédet*!
Ne feledd el örökre elnyomott népedet!
20 Emlékezz a szövetségre,
mert a föld sötét helyein mindenütt erőszakos emberek tanyáznak.
21 Ne forduljon el csalódottan az, aki összetört!+
Dicsérje nevedet az alacsony sorú és a szegény!+
22 Cselekedj, ó, Isten, és járj el peres ügyedben!
Ne feledkezz meg arról, hogy egész nap gyaláz téged az ostoba!+
23 Ne feledd el, mit mondanak ellenségeid!
Folyamatosan felszáll azoknak a háborgása, akik szembeszállnak veled.