Zsoltárok
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
2 Felhozott a zúgó veremből,
az iszapos sárból.
Aztán sziklára helyezte lábamat,
biztos talajra állított.
3 Majd új éneket adott a számba,+
Istenünknek szóló dicséretet.
Sokan ámulva figyelnek majd,
és Jehovába vetik bizalmukat.
4 Boldog az, aki Jehovában bízik,
és nem a dacos vagy hazug* emberekhez fordul.
Senki sem hasonlítható hozzád.+
Ha beszélni és szólni akarnék is róluk,
számosabbak, semhogy felsorolhatnám.+
Égőáldozatot és bűnért való áldozatot nem kértél.+
7 Majd így szóltam: „Eljöttem.
A tekercsben* ez meg van írva rólam.+
9 Hirdetem a nagy gyülekezetben a jó hírt arról, hogy igazságos vagy.+
Ajkam nem hallgat,+
ó, Jehova, te jól tudod ezt.
10 Igazságosságodat nem takargatom szívemben.
Hirdetem hűségedet és szabadításodat.
Nem titkolom a nagy gyülekezetben odaadó szeretetedet, és azt, hogy igaz vagy.+”
11 Ne vond meg tőlem irgalmadat, ó, Jehova!
Bárcsak mindig megvédenél, hisz odaadóan szeretsz, és igaz vagy.+
12 Oly sok baj ér, hogy már a számukat sem tudom.+
Oly sok a vétkem, hogy maga alá temet, és nem látom, merre menjek.+
Több van belőlük, mint hajszál a fejemen,
és szívem elcsüggedt.
13 Ó, Jehova, kérlek, ments meg!+
Ó, Jehova, siess a segítségemre!+
14 Szégyenüljenek meg, és valljanak szégyent mindazok,
akik életemre* törnek.
Vonuljanak vissza megalázottan,
akik örülnek a bajomnak.
15 Rémüljenek csak meg szégyenükben,
akik gúnyosan ezt mondják nekem: „Haha, haha!”
Akik szeretik szabadító tetteidet, szüntelenül így beszéljenek:
„Legyen felmagasztalva Jehova!”+
17 Én viszont védtelen és szegény vagyok.
Bárcsak figyelne rám Jehova!
Te vagy az én segítőm és szabadítóm.+
Istenem, ne késlekedj!+