Zsoltárok
Dávidé.
2 Odaadó szeretetem és erődöm ő,
biztos menedékem* és megmentőm,
pajzsom és menedékhelyem,+
aki népeket hódoltat meg előttem+.
3 Ó, Jehova, micsoda az ember, hogy figyelsz rá,
a halandó embernek fia, hogy figyelembe veszed őt?+
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból!
Szabadíts meg és ments ki a tajtékzó vizekből,
8 akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek*.
9 Ó, Isten, új éneket dalolok neked.+
Tízhúrú hangszer kíséretével zengek dicséreteket* neked,
10 aki győzelemhez segítesz* királyokat,+
aki megszabadítod szolgádat, Dávidot a halált okozó kardtól.+
11 Szabadíts meg és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek.
12 Akkor fiaink olyanok lesznek, mint a palánták, melyek gyorsan megnőnek,
lányaink pedig olyanok, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok.
13 Raktáraink túlcsordulnak mindenféle terménnyel,
nyájaink ezrével, tízezrével gyarapodnak mezőinken.
14 Vemhes marháink nem ellenek idő előtt*, és nem vetélnek el.
Senki sem kiált nyomorúságában köztereinken.
15 Boldog nép az, amelynek így van dolga!
Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!+