Zsoltárok

Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó,+

odaadó szeretete örökké tart.+

 2 Ki beszélhetné el teljesen Jehova hatalmas tetteit,

vagy ki az, aki hirdethetné minden dicséretre méltó cselekedetét?+

 3 Boldogok, akik igazságosan cselekszenek,

és mindig azt teszik, ami helyes.+

Viseld gondomat, és szabadíts meg,

 5 hogy élvezhessem a választottaid+ iránt mutatott jóságodat,

örülhessek nemzeteddel,

és büszkén dicsőíthesselek* örökségeddel.

 6 Vétkeztünk, éppúgy, mint ősapáink,+

rosszat tettünk, gonoszul cselekedtünk.+

Nem emlékeztek arra, hogy milyen nagy a te odaadó szereteted,

hanem fellázadtak a tengernél, a Vörös-tengernél.+

 8 Ám ő megmentette őket nevéért,+

hogy megismertesse hatalmát.+

 9 Ráparancsolt a Vörös-tengerre, hogy száradjon ki, és az kiszáradt;

átvezette őket a mélységein, mint valami pusztán;+

10 megmentette őket gyűlölőik kezéből,+

és visszaszerezte őket az ellenség kezei közül.+

11 A vizek elborították ellenfeleiket,

egy sem maradt életben közülük.+

12 Akkor hittek az ígéretében,+

és dicséreteket énekeltek neki+.

13 De hamar elfeledték tetteit,+

nem vártak tanácsára.

14 Eluralkodtak rajtuk önző kívánságaik a pusztában;+

próbára tették Istent a sivatagban+.

15 Ő teljesítette kérésüket,

de aztán betegséggel sújtotta őket*, és legyengültek.+

16 Féltékenyek lettek Mózesre a táborban,

és Áronra,+ Jehova szentjére is.+

17 Akkor megnyílt a föld, elnyelte Dátánt,

és elborította azokat, akik Abirámhoz csatlakoztak.+

18 Tűz lobbant fel közöttük,

láng emésztette meg a gonoszokat.+

19 Borjút is készítettek a Hórebnél,

és meghajoltak a fémszobor* előtt.+

20 Helyettem egy növényevő bika képmásának

adtak dicsőséget.+

21 Elfelejtették Istent,+ a megmentőjüket,

aki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban,+

22 csodálatos tetteket Hám+ földjén,

félelmet keltő dolgokat a Vörös-tengernél.+

23 Már éppen elrendelte volna, hogy megsemmisíti őket,

amikor Mózes, a választottja közbelépett*,

hogy útját állja pusztító haragjának.+

24 Majd megvetették a kívánatos földet,+

nem hittek ígéretében.+

25 Morgolódtak sátraikban,+

nem figyeltek Jehova hangjára+.

26 Ekkor megesküdött*,

hogy megsemmisíti őket a pusztában,+

27 hogy leszármazottaik a nemzetek között fognak elhullani,

és hogy szétszórja őket az országokban.+

28 Aztán a peóri Baál imádatához csatlakoztak*,+

és a holtaknak felajánlott áldozatokat* ették.

29 Bosszantották Istent a tetteikkel,+

és ő csapással sújtotta őket+.

30 De amikor Fineás tettre kelt és közbelépett,

megszűnt a csapás.+

31 Isten igazságosnak tartotta a tettét,

és nemzedékeken át, mindörökre annak tartja azt.+

32 Felingerelték őt Meriba* vizeinél,

és Mózes rosszul járt miattuk.+

33 Keserűséget okoztak neki,

és ő elhamarkodottan szólt.+

34 Nem semmisítették meg a népeket sem,+

pedig Jehova megparancsolta nekik.+

35 Keveredtek a nemzetekkel,+

és átvették* cselekvésmódjukat.+

36 Bálványaiknak szolgáltak,+

és azok csapdává lettek nekik.+

37 Feláldozták fiaikat

és lányaikat a démonoknak.+

38 Ártatlan vért ontottak,+

saját fiaik és lányaik vérét.

Feláldozták őket Kánaán bálványainak,+

és vérontás szennyezte be az országot.

39 Tisztátalanná tették magukat cselekedeteikkel,

és hűtlenek lettek Istenhez* a tetteik által+.

40 Így hát Jehova haragra lobbant népe ellen,

és megutálta örökségét.

41 Újra meg újra kiszolgáltatta őket a nemzeteknek,+

hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk.+

42 Ellenségeik elnyomták őket,

és azoknak a hatalma* alá kerültek.

43 Sokszor megszabadította őket,+

de ők lázongtak, és engedetlenek voltak,+

és megaláztattak vétkük miatt.+

44 Ám látta nyomorúságukat,+

és meghallotta segélykiáltásukat+.

45 Megemlékezett a szövetségről, melyet velük kötött,

és az ő nagy* odaadó szeretetéből fakadóan megszánta őket*+.

46 Arra indította minden fogvatartójukat,

hogy szánják meg őket.+

47 Ments meg bennünket, ó, Jehova Istenünk,+

és gyűjts egybe minket a nemzetek közül,+

hogy hálát adhassunk szent nevednek,

és ujjongva dicsérjünk!+

48 Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének

egy örökkévalóságon át*!+