2Sámuel
24 Jehova ismét haragra gyúlt Izrael ellen,+ amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva: „Menj, és tarts népszámlálást+ Izraelben és Júdában.”+ 2 A király erre így szólt Joábhoz+, a sereg vezéréhez, aki nála volt: „Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig+, és írjátok össze a népet*, hogy megtudjam a nép létszámát.” 3 Joáb azonban ezt mondta a királynak: „Adja Jehova Istened, hogy százszorosára növekedjen a nép, és a saját szemével lássa ezt uram, a király! De miért akar uram, királyom ilyet tenni?”
4 Ám a király szava erősebb volt, mint Joábé és a sereg vezéreié. Így hát Joáb és a sereg vezérei kimentek a király színe elől, hogy megszámolják Izrael népét.+ 5 Átkeltek a Jordánon, és letáboroztak Aróernél+, a völgy közepén fekvő várostól jobbra*, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe+. 6 Aztán továbbmentek Gileádba+ és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón+ felé. 7 Utána elmentek Tírusz+ erődjéhez és a hivviták+ meg a kánaániták minden városába, végül pedig eljutottak a júdabeli Negebbe+, Beér-Sebába+. 8 Így bejárták az egész országot, majd 9 hónap és 20 nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe. 9 Joáb ekkor átadta a királynak az összeírt nép számadatait. Izraelben 800 000 kardforgató férfi volt, Júdában pedig 500 000.+
10 Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete*,+ miután megszámolta a népet. Ezért ezt mondta Jehovának: „Igen nagy bűnt követtem el+ azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, bocsásd meg a te szolgád vétkét,+ mert nagyon ostobán cselekedtem.”+ 11 Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova ezt mondta Gád+ prófétának, Dávid látnokának: 12 „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Három lehetőség közül választhatsz. Válassz, melyiket tegyem veled.’«”+ 13 Gád tehát bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Hét éven át éhínség legyen az országodban?+ Vagy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek?+ Vagy három napig járvány legyen az országodban?+ Most hát gondold át alaposan, hogy mit feleljek annak, aki küldött engem.” 14 Dávid erre így szólt Gádhoz: „Nagyon gyötrődöm emiatt. Inkább Jehova sújtson csapással,+ mert ő nagyon irgalmas,+ de emberek kezébe ne kerüljek.”+
15 Jehova akkor előidézte, hogy járvány+ pusztítson Izraelben reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből 70 000 ember Dántól Beér-Sebáig.+ 16 Amikor az angyal kinyújtotta a kezét Jeruzsálem felé, hogy elpusztítsa, Jehova sajnálatot* érzett a csapás miatt,+ és így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között: „Elég! Engedd le a kezed!” Jehova angyala ekkor a jebuszita+ Arauna szérűjének+ a közelében volt.
17 Amikor Dávid látta az angyalt, aki pusztította a népet, így szólt Jehovához: „Én vétkeztem, és én tettem rosszat. De ezek az emberek*+, ezek mit tettek? Engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát!”+
18 Ezért hát azon a napon Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén.”+ 19 Dávid tehát felment Gád szavára, ahogy Jehova megparancsolta. 20 Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és a szolgái felé tartanak, rögtön kiment, és arcra borult a király előtt. 21 Arauna ezt kérdezte: „Miért jött uram, királyom a szolgájához?” Dávid így válaszolt: „Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”+ 22 Arauna azonban ezt mondta Dávidnak: „Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, amit jónak lát*. Itt vannak a marhák az égőáldozathoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának. 23 Mindezt odaadom neked*, ó, király!” Ezután így szólt Arauna a királyhoz: „Legyen kegyes hozzád Jehova, a te Istened!”
24 A király azonban ezt mondta Araunának: „Nem. Inkább megveszem tőled. Nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égőáldozatokat.” Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüstsekelért*.+ 25 És Dávid oltárt épített ott Jehovának,+ majd égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után válaszolt az országért mondott könyörgésekre,+ és megszűnt az Izraelt sújtó csapás.